2006. június19-én a Bükki Emlőstani Kutatócsoport munkatársai közel 280 dobozcsapdát helyeztek ki a Borsodi-Mezőség Tájvédelmi Körzetben. Az extrém hőséget 20-án - a helyiek szerint - soha nem látott felhőszakadás és jégeső követte, amely az alacsonyabban fekvő dél-borsodi falvakat, városokat elöntötte. A csapdázási területre a kutatók is csak a környék legnagyobb traktorán tudtak visszamenni.

Június 21-én hajnalban - az esőzést követően - az átlagosnál több kisemlős került a csapdákba, de szöcskeegér nem volt köztük. A csapdák összeszedése közben azonban egy élő hím szöcskeegérre bukkantak, amelyet ezt követően Budapestre szállítottak, 23-án délelőtt viszont már szabadjára is engedtek. Az állat kizárólag szöcskét, sáskát és borsót volt hajlandó enni, azonban ezeket kézből is elfogadta.

A csíkos szöcskeegér (Sicista subtilis trizona) a Kárpát-medence endemikus kisemlőse, hazánk egyik legritkább, és minden bizonnyal a legkevésbé ismert gerincese. Elterjedési területe az utóbbi száz évben riasztó mértékben visszaszorult. A jelenleg alfaji státusszal rendelkező kisemlős rendszeres előfordulása csak a Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzetből (Bükki Nemzeti Park Igazgatóság) ismert, ám korábban itt is csak bagolyköpetekből mutatták ki jelenlétét.

Egykor a Kárpát-medence síkvidékein széles körben elterjedt lehetett, bár gyakori, jelentős egyedszámú populációi valószínűleg sosem voltak. Valószínűleg az alfaj világállományának 80-100 százaléka hazánkban található, hosszú távú megőrzése ezért kiemelt feladat.

http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&rov=1&id=7460&PHPSESSID=b3bec7f3388689cbb54736d4dbd3ecdd