Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Etológiai tanszékén Molnár Csaba biológus és munkatársai ennek okát kutatják: "Úgy gondoljuk, hogy az ugatás alapvetően az ember és a kutya közötti kommunikációra jött létre az evolúció során, hiszen a vadonélő kutyafélék, farkasok, rókák nagyon keveset ugatnak."

Ez felveti annak a lehetőségét, hogy akkor vált gyakorivá az ugatás, amikor az ember háziasította a farkasokat. Azok a farkasok, amelyek többet, és a különböző helyzetekben különbözőképpen ugattak, jobban együtt tudtak működni az emberrel. Ezért az ember az ugatósabb farkasokat előnyben részesítette a továbbszaporítás során, és emiatt válhatott a farkas egyre ugatósabbá, miközben az ember mellett élt.

Alapvetően az ember azokat a társállatokat részesíti előnyben, amelyekkel kommunikálni tud, akik visszajelzést adnak számára. Kutatásuknak három iránya van. Az egyik az ugatásnak egy akusztikai számítógépes elemzése.

A másik abból áll, hogy különböző helyzetekben felvett ugatásokat lejátszunk önként jelentkezőknek, s nekik ki kell találniuk, mi történt éppen, amikor a kutya ugatott. Például sétához készülődött a gazdája, vagy kikötötte egy közért előtt, és otthagyta. A harmadik típusú vizsgálatok során kutyáknak játszunk le előzőleg felvett ugatásokat, és az ő reakcióikat figyeljük. Az eredmények azt mutatják, hogy a kísérleti személyek a hangok alapján nagyon jó arányban eltalálják az ugatás körülményeit.

A kutyák pedig felfigyelnek arra, ha változás történik a hallott hangok minőségében. Tehát meg tudják különböztetni, ha a következő ugatás az előzőekhez képest más helyzetben lett felvéve, de azt is, ha ugyanolyan helyzetben egy másik kutya hangját hallják. Azt gondoljuk, hogy az ember-kutya kommunikációs rendszer modell lehet más lények közötti kommunikáció vizsgálatához is.





http://www.hirtv.hu/?tPath=/szines/&article_hid=108940