Napjainkra alapvetően megváltozott a helyzet, betegségek egész sora fenyegeti a termést, de a fákat is, s figyelnünk kell a kártevőkre is.

Korán (június elején) megjelent a csonthéjasok levél likasztó (sztigminás) betegsége. A korai megjelenés egyik sajátossága, hogy jellemzően a növő gyümölcsöket fertőzi meg (kajszibarack), s ez rontja a gyümölcs minőségét. Pár nappal később a leveleken is megjelentek a jellegzetes apró, barna közepű, de lilás szegélyű foltok, amelyek kilyukadnak (őszibarack). A betegség terjedése korai lombvesztést okoz, ami az idei termés kinevelését is, de a jövő évi termés megalapozását is rontja. A betegség gyakran a fómás levélfoltossággal társul. A kettő annyira hasonlít egymásra, hogy elkülönítésük nem könnyű feladat, de a gyakorlat számára nem is szükséges, hiszen azonos a kártétel, azonos a védekezés is. A nyári hőségnapokon megáll a kórokozók fejlődése, újabb fertőzések nem jelentkeznek, de a nyár végén, a hűvösebb időszakban, csapadékos körülmények között ismét erősödnek a betegségek. A védekezéseket érdemes ekkor is elvégezni, alkalmazható a kaptán, mankoceb, ditianon, difenokonazol hatóanyagú készítmények valamelyike. Nem lehet várni az őszibarack lisztharmat elleni védekezésekkel, mert az szintén korán megfertőzte fáinkat. A korai tüneteket a gyümölcsökön lehet észlelni. Nem könnyű a meghatározás a fejlődő gyümölcs szőrös volta miatt, de ha halvány-sárgás foltot látunk a gyümölcs felszínén, az legyen gyanús.

A folt növekszik, penészessé válik, majd befelé a gyümölcs húsába terjed. A leveleken, főként az új hajtásokon is megjelenik a tünet, torzult, kissé lilás színváltozás, majd lisztes bevonat formájában. A párás, meleg időjárás, amely jellemzi napjaink időjárását is, kedvez a kórokozó fertőzésének. Az időben elvégzett kezelésekkel meg lehet állítani a károsítási folyamatot, ehhez ajánlható a felszívódó és kontakt hatású készítmények kombinációja, pl. az előbb említett difenokonazol, vagy a penkonazol és kombinációs partnernek a kén, vagy dinokap hatóanyag. Minden csonthéjas növényen tömegesen szaporodnak a levéltetvek. Már többször kellet ellenük védekezni, de továbbra is szükségesek a kezelések. A fejlődő gyümölcsöket a molyok (barackmoly, keleti gyümölcsmoly, szilvamoly) károsítják. Ezek három nemzedéket nevelnek, s a kezdeti időszakban a barackmoly és a keleti gyümölcsmoly lárvái a fejlődő hajtásokban rágnak, elpusztítják azokat. A 2. és a 3. nemzedék egyre inkább a gyümölcsöt veszi célba. A szilvamoly mindvégig a gyümölcsöket károsítja, s ezzel korai gyümölcshullást okoz. Az érés előtti időszakban okozzák a legnagyobb gyümölcskárt, aminek egyik oka a rágásuk és ürülékük, a másik, hogy a sérült gyümölcsöt megfertőzi a monília. A gyümölcsbe a kocsány felől, vagy két gyümölcs érintkezési felületén rágnak be.

A védekezés alapelve, hogy a tavaszi nemzedék elleni kezeléssel lehet a gyümölcskártételt megelőzni. Ha ez mégsem járt sikerrel, napjainkban használhatjuk a környezetkímélő hatóanyagokat, pl. fenoxikarb, diflubenzuron, de rövidebb élelmezés-egészségügyi várakozási idejű készítményeket találunk a piretroid származékok, illetve a foszforsav-észterek között. A permetlébe tegyünk levéltetű elleni készítményt is, hiszen ezek az idén folyamatosan szívogatják növényeink lombozatát, s most a nyár második felében újra támadnak. Napjainkban külön jelentőséget kap, hogy a csonthéjasok védelménél csak olyan szert válasszunk, amelynek élelmezés-egészségügyi várakozási ideje a tervezett szüret idejére letelik.

http://www.radio.hu/index.php?cikk_id=191230&rid=PVl6Tg==