A veszély főként Észak-Európát érinti. Angliában a házi veréb (Passer domesticus), amely az 1970-es évek elején még 12 millió párral képviseltette magát, mára 6-7 millióra fogyott. Kevesebb lett egy másik verébfajtából, a Passer montanusból is, amely Olaszország egyik kedvelt madara. A BLI mindkettőt felvette a veszélyeztetett fajok vörös listájára - írta Corriere della Sera című olasz napilap.

A szakemberek szerint a verebek fogyatkozásának többféle oka lehet, a modern épületek, amelyek nem alkalmasak fészekrakásra, a zöld területek csökkenése, a rovarok fogyása, amelyekre feltétlenül szükség van a fiókák felneveléséhez. Úgy tűnik, a fent jelzett szám fényében, hogy nincs még ok aggodalomra, pedig nem így van - írja a lap. Ha az emberekkel kapcsolatban észlelnénk ilyen jelenséget, nem nyugtalankodnánk-e? Egyébként a fecskéknél is így kezdődött a dolog. Kezdetben azt hitték, hogy csak átmeneti csökkenésükről van szó, de ma már ritka látvány az égen cikázó kecses kis madár.

A verebek fogyatkozása annál is inkább aggasztó, mert a fecskével ellentétben, amely csak rovarokkal táplálkozik, a veréb mindenevő. Az is ismert róla, hogy olyan agya van, amellyel képes megoldást találni problémáira. Az etológusok tudják, hogy például más kis testű madarakkal ellentétben meg tudja oldani a "kitérő" problémáját, ami azt jelenti, hogy ha egy cél eléréséhez először el kell távolodnia attól, megteszi.

Agyában fel tud építeni egy útvonal-térképet. És ez még nem minden. Tanítással át is tudja adni a probléma megoldási kulcsát. Ha például egyikük rájön arra, hogy a száraz kenyér fogyaszthatóvá válik, ha vízbe mártja, a többiek is eltanulják tőle ezt a módszert. Ennyi lelemény, úgy látszik, nem elég a környezeti károk semlegesítésére. Van okunk aggódni.

http://www.hirado.hu/cikk.php?id=135705