Az Odontomachus bauri „csapdaállkapcsú” hangya 35–64 m/s (126–230 km/h) sebességgel csapja össze az állkapcsát, mindössze 0,13 ms alatt: Ez az eddig ismert leggyorsabb saját erőből végrehajtott állati mozgás, sokkal gyorsabb, mint például a kaméleon nyelvének szemmel követhetetlen „ostorcsapása”. A rágószerv összezárása akkora erőhatást hoz létre, hogy a rá vadászó élőlényből könnyen áldozat lesz, illetve képes elmozgatni a hangyát a veszély közeléből.

Sheila Patek biológus, a szélsőséges állati mozgások szakértője a berkeley-i California Egyetemen munkatársaival nagy sebességű videokamerákat irányítottak a Costa Ricában begyűjtött hangyákra. Ha műanyag szalagokkal, ismeretlen hangyával vagy pókkal fenyegették meg őket, akkor a hangyák a nehézségi gyorsulás (g) 100 000-szeresével (!) gyorsítják föl rágójukat az összezáráshoz, számolnak be megfigyeléseikről a tudósok a Proceedings of the National Academy of Sciences online kiadásának e heti számában.

A hangya állkapcsának működése némiképp egy acélcsapdáéhoz hasonló. Az O. bauri széttárja állkapcsát, majd a külső váz egy reteszként funkcionáló darabkájával kiékelve tartja nyitott helyzetben. Összecsapódáskor a retesz félrehúzódik és az állkapocs villámgyorsan bezárul. A csapdaállkapcsok kialakulása valószínűleg a hangyák kedvenc zsákmányai, a termeszek elleni harcban jöhetett jól.

„Ezek a termeszek mérgező ragasztót lövellnek ki. Ezért gyorsan meg kell ölni vagy harcképtelenné kell tenni őket, mielőtt saját fegyverüket bevethetnék” – mondja Wulfila Gronenberg, a tucsoni Arizona Egyetem neurobiológusa, aki a csapdaállkapcsok elsütő rendszerét vizsgálta.

Az állkapcsok azonban a védekezésben is hatékonyak. A hangyák képesek meglepni olyan kis betolakodókat, amilyen például egy pók, úgy, hogy állkapcsukat a testükhöz csapják. Ez a „visszarúgó védekezés” akár 40 cm-re is hátralökheti a rovarokat. Sokkal nagyobb ragadozó, például egy gyík esetében a hangyák a gyors távozás mellett döntenek: állkapcsukat a földhöz csapkodják. Ez a „menekülő ugrás” 8 cm magasra is fölröpítheti a hangyát, de csak néhány centiméterre távolítja el ellenségétől. Az egyszerre „ugráló” több tucat hangya látványa viszont megzavarja a leendő ragadozókat.

„Ha a hangya 170 cm magas ember lenne, akkor joggal pályázhatna szuperhősi babérokra” – mondja Patek. – A visszarúgó védekezés 40 méternyire dobná hátra, a menekülő ugrás meg 13,4 m magasságba lökné a levegőbe.”

A kutatók szerint a védekező ugrás valószínűleg az erőteljes ragadozó állkapcsok előnyös „mellékhatásaként” alakulhatott ki az evolúció folyamán. Ha már egyszer kifejlődött ez a rendkívül gyors mechanizmus, akkor ösztönösen is fölmerülhetett más célú, így menekülésre való használata.

http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&rov=1&id=7736&PHPSESSID=b02db7a48243f3bdc5e5117d0b9dc261