Óriás teknősök, törpe elefántok és alacsony növésű emberek. Mindegyik olyan fajok példája, melyek vagy óriásra nőttek vagy összementek, amikor meghódítottak egy szigetet. Éveken át a kutatók azt feltételezték, hogy az evolúciónak fel kell gyorsulnia ahhoz, hogy ilyen variációk jöjjenek létre. Azonban most első alkalommal egy biológus empirikus bizonyítékot talált ezen változásokra.

Virginie Millien kanadai kutató korábbi tanulmányok eredményeit hasonlította össze annak tekintetében, hogy 88 emlősfajnál milyen gyorsan változott a testméret. A kutatást a fosszíliák vagy az élő leszármazottak testméreteire alapozta. Kiderült, hogy a szigeteken élő emlősök háromszor olyan gyorsan fejlődnek, mint kontinentális rokonaik. A kutató az eredményeket 21 évtől 12 millió éves tartományig vizsgálta és megerősítette, hogy a szigetlakó fajok felgyorsult evolúción estek át relative rövid időtartományokban, azaz évtizedek és néhány évezred között.

A rendkívüli méretekkel megáldott, vagy éppen miniatűr fajok között megtalálhatóak a Galápagos-szigetek óriásteknősei, az 1 méter magas, már kihalt, szicíliai törpeelefántok, és a Homo floresiensis, azon apró emberős, melynek fosszilis maradványait nemrégiben fedezték fel Indonézia egyik szigetén.

A méret, az elszigeteltség és a szigetek határai összeadódnak, így olyan szelektív nyomást hoznak létre, mely sokban különbözi a kontinenseken ható erőktől. Emellett ezen fajok gyakran nagyon apró populációkból fejlődnek ki, melyek ki vannak téve a változásokat előidéző, genetikai beszűkülésnek - mondja Millien.

Azon tény, hogy a szigeteken kifejlődő emlősök gyorsabban változnak, Millien szerint megegyezik a szigetek evolúció-elméletének előre jelzésével, mely szerint az emlősök gyors morfológiai és méretbeli változásokkal adaptálódnak az új környezethez. Ezen változások gyors irama megmagyarázhatja, hogy a fosszilis leletek között miért található olyan kevés közepes méretű maradvány, a kontinensen élő ősök és a szigeteken élő leszármazottak között. Millien eredményei emellett egybecsengenek azon elmélettel, mely szerint az evolúció egy kezdeti, felgyorsult változás után lelassul a szigetek fajainál, és megközelíti a kontinensen zajló változások ütemét.

Ha a szigeteken élő fajok gyorsan képesek fejlődni, akkor fennáll annak lehetősége, hogy a kontinenseken élő fajok is képesek erre. Ahogyan az élőhelyek eltünedezése egyre gyorsul, a főbb kontinenseken lévő élőhelyek egyre inkább szigetekre hasonlítanak, elszigetelt vadonnal. Így az ott élő fajok elősegíthetik, hogy a kutatók megértsék, hogyan adaptálódnak a kontinensek fajai a gyorsan változó környezeti feltételekhez.

http://www.hirado.hu/cikk.php?id=148675