Eric Kauga és Anette Hosoi, a híres massachusettsi műegyetem (MTI) két hallgatója modellezte a csigák haladó mozgását, és megállapította: mivel a nyálkatermeléshez sok energia kell - több, mint az izmok mozgatásához -, a csigák akkor csúsznak a legjobban, amikor a lehető legkevesebb, de a haladáshoz még éppen elegendő nyálkát termelik.

A két diák arra is rájött: a haslábúak kihasználják, hogy a két egymáshoz képest elmozduló felület közé került nyálkájuk viszkozitása a nyíró erők hatására lecsökken, és a lehető legkevesebb kenőanyagot használják fel.

A csigák és a többi haslábúak (gastropoda) izmaikkal nyíró feszültség hullámot generálnak, s ezzel tudnak előrehaladni az általuk termelt nyákrétegen. A csiga energiaháztartásának egyharmadát nyáktermelésre fordítja, emiatt a legrosszabb hatásfokkal helyet változtató élőlények közé tartozik.

A csigák által termelt nyáknak egyébként szokatlan fizikai tulajdonságai vannak: viszkozitása elmozduláskor ezredrészére csökken. A legtöbb folyadék nem rendelkezik ilyen tulajdonsággal, és olyanok is vannak, melyek pont ellenkezően viselkednek, viszkózusabbá válnak két mozgó felület között - idézte a The New Scientist című angol tudományos folyóirat a tanulmányt, amely a fizikusok publikációinak gyűjtésére szakosodott világhálós archívumban (www.arxiv.org) jelent meg.

http://www.hirado.hu/cikk.php?id=148502