Dr. Békési Pál címzetes egyetemi tanár 27 éven át vezette a Növénykortani Osztályt az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézetben, azon belül is a rezisztencia vizsgálatokat és ez ügyben nagyon érdekes történetet mesélt Norvégiáról.

- Felmérést végeztek Skandináviában és kiderült, hogy úgy képződött járvány, ha a szántóterület túlnyomó többségén közepesnél fogékonyabb fajtákat termesztettek. Nem is lehetett letörni a járványt, csak vegyszeres eszközökkel sikerült rendet teremteni és csak abban az esetben, hogyha a termesztett fajtákat lecserélték és ellenállókkal váltották fel. Magyarországon is tulajdonképpen ez a folyamat végbe ment. - Milyen nagy járványok voltak idehaza? - A kukoricában a mikró spórás száraz korhadás az ötvenes években. A mindszentpusztai fehér, illetve az abból készült óvári ötös, hatos hibrideknek a kiemelkedő fogékonysága teremtette meg ezt a járványt. Majd amikor lecserélték ezeket a fajtát, akkor sikerült a járványt fölszámolni. De utána következett egy másik óriási járvány. A hatvanas évek elején a rostos üszök járvány. Fölülről rá láttunk a kukoricatáblákra és az üszöktől feketék voltak a címerek. A cső helyén nem kukorica képződik, hanem egy óriási spóra tömeg. A kiváló termőképességű NB1 NB5-ös hibridek nagyon fogékonyak voltak. Ugyanígy a Martonvásári Kutató Intézet kutatói oldották meg a problémát, mert az NB1-es és az NB5-öst szintén Martonvásári NB 40-és NB59 hibridekkel váltották fel, az utóbbiak ellenállók voltak a rostos üszőkkel szemben. - Az unióba való belépést követően a fajta listán szereplő növényfajták Magyarországon szabadon termeszthetőek, ugyanakkor nincsenek ilyen vizsgálatok. Tehát ezek a járványok bekövetkezhetnek és már csak akkor tudjuk meg, amikor látható a baj, tehát nincsen előzetes jelzés. - Arról van szó, hogy a hazai vizsgálatokra rendkívül nagy szükség van. Megdöbbentő, de számtalanszor tapasztaljuk, hogy külföldön ellenálló képességű a fajta egy adott betegséggel szemben, de magyarországi össz termesztésbe vonva megbukik. Egész egyszerűen azért, mert egészen eltérő patotipusok vannak Magyarországon, mint a világ legkülönbözőbb részein. Tehát egyáltalán nem fogadható el igazságként, hogy egy valahol ellenálló fajta nálunk is ellenálló lehet. - Pont a honosítás ezt szolgálta régen az uniós belépés előtt, tehát a nyugati fajtákat, vagy a világ bármely tájáról ide kerülő fajtákat nem fogadták el. Megnézték, a Kárpát medencében mit tud. - A magyarországi állami elismerést a honosítás eredményeképpen fontos növényfajoknál három éves kipróbálás előzte meg. Amennyiben ezek nem valósulnak meg - most a jelenre is értve - még termőképességben is kedvezőtlen meglepetések érhetnek bennünket. Még inkább minőségben előfordulhat, hogy messze nem hozzák azt a fajtát, amit elvárunk tőle. Kórtanban pedig a legnagyobb meglepetések történhetnek. Semmiképpen nem szabad hazai körülmények között kórtani tekintetben ki nem próbált fajtákat uralkodóvá tenni a köztermesztésben. Különösen a nagy területen termelt fajtáknál kezd ez katasztrofális következményekkel járni. Én alapvetően csak abban bízom, hogy a változások ellenére olyan szituáció fog létrejönni, hogy ez az érdeksérelem elkerülhető legyen. Tehát ezek a vizsgálatok a biztonságos növénytermesztés, ezen keresztül az egész magyar mezőgazdaság biztonságos működtetéséhez a feltételeket meg fogják a jövőben is teremteni. Amiben biztos vagyok, hogy ezek a funkciók rendkívül fontosak és nélkülözhetetlenek a jövő szempontjából.

http://www.radio.hu/index.php?cikk_id=197886&rid=PWtqTQ==