A bolygót fenyegető veszélyt adottnak vesszük, tényként kezeljük a klímaváltozást, mint a globális problémák egyikét. De vajon honnan tudják a kutatók, mi alapján mondanak véleményt, ha konkrét, és hellyel-közzel tudományos alapúnak mondható időjárással kapcsolatos feljegyzések csak alig több mint száz évesek. Dr. Sümegi Pál, a Szegedi Tudományegyetem docense, a földtani és őslénytani tanszék vezetője a kutatás izgalmas világába vezet be bennünket és a tudomány bizonyítékait tárja elénk.

Amikor éghajlatváltozásról beszélünk, akkor azt kell tudni, hogy minimum évtizedes skálán lehet ezeket vizsgálni. Nem szabad összekeverni az időjárással, tíz, tizenöt, húsz év alatt rajzolódik ki, hogy milyen egy terület éghajlata, és az ezekben lévő változásokat lehet vizsgálni. Magyarországon az utolsó 150 évre vannak adatok, Csehországban körülbelül 200-250 évre, és léteznek olyan szerencsés területek is, mint London, ahol 300-400 évre visszamenőleg megőrződtek az írott források. Prágában a Jezsuita Kollégiumban csapadékfogó berendezés is volt, a XVIII századtól kezdődően. Ők pontosan tudják, hogy naponta mennyi csapadék esett az utolsó 200-300 évben. Ezek a legmegbízhatóbb adatok. Ezen kívül vannak úgynevezett jelzőértékű adatok, ilyenek például a gazdasági naplók, hogy mikor kezdtek szántani, mikor volt aratás, milyen volt a termés. Ezek alapján adóztak az emberek. Ebből következtetni lehet arra, hogy mikor volt a szüret, mennyi szőlőt adtak el, mennyi volt a cukorfoka, ebből ki lehet következtetni azt, hogy milyen volt az adott év időjárása, és ebből, hogyha összehasonlítjuk a sok időjárási adatot, kirajzolódik 10, 20, 30, 100 vagy 200 év éghajlati változása.

Több ezer évre is vissza lehet menni, a legfontosabbak a jégtakaró-elemzések. A jégtakaró folyamatosan hízik. Grönlandon van egy nyári jégcsík és van egy téli jégcsík. Milliméterekben több ezer év időjárás-változása rajzolódik ki féléves pontossággal az . Ezt megfigyelve vissza tudunk menni az időben 130 ezer évig. Viszont, hogyha végiggondoljuk ezt, nem tudják minden évet megelemezni, hiszen fantasztikus nagy munka lenne, most jelenleg ott tartanak, hogy mindegyik századik évről van pontos adat, ill. az utolsó 130 ezer évben minden tizedik évről van pontos adatunk.

Sokat lehet hallani arról, hogy volt egy kisjégkor. Ez a középkorban fejlődött ki, pár száz éves perióduson belül, egy-két fokkal hidegebb éghajlat jelentkezett. Itt a Kárpát-medencében is megfigyelhető, a fák évgyűrűjében lehet megfigyelni, másképp növesztik ugyanis a fák az évgyűrűket egy hidegebb időszakban, mint egy melegebben.

Magyarországon ez nagyjából a török hódoltság idejével esett egybe, és nagyjából a XVIII század közepén ért véget, és ezt egy átmeneti időszak után a XIX századtól kezdve felmelegedés követte. E a felmelegedési trend kb. 1866-tól kezdve fokozatosan emelkedik, de a XX század közepétől felgyorsult a felmelegedés. Ezért feltételezik a kutatók, hogy ez már nemcsak természetes változás, hanem az úgynevezett antropogén hatások, tehát a fűtés, hőerőművek, széndioxid-kibocsátások következtében a Földünk globálisan melegszik. Ezek a változások természetes folyamatban is lejátszódnak, mindig vannak katasztrófa-jóslatok, mindig voltak éghajlatváltozások, sokkal nagyobbak, mint ami jelenleg zajlik. Volt olyan időszak, amikor a Földön egyáltalán nem volt jégtakaró.

Itt az a probléma, hogy hatmilliárdan vagyunk, tehát nem tudunk elvándorolni ezek elől a változások elől, korábban jóval kisebb volt a lakosság, és el tudott menekülni. Ez nem a Kárpát-medencére vonatkozik, elsősorban a tengerpartokon jelent nagy problémát, mert a tengervíz elöntheti a partokat. Veszélyeztetettek még azok a területek is, ahol a sivatagosodás nagyon jelentős mértékben fellép.

Érdekes módon a felmelegedés hirtelen lehűlést hozhat magával, ami általában meglepi az embereket. A Föld hő-háztartásának az észak-atlanti térség a kulcsa, ugyanis ott alakul ki egy meghatározó mélytengeri áramlás. Gondoljunk egy olyan áramlásra, mint hogyha a Föld összes folyóját összeraknánk, és ezt meghúszszoroznánk, körülbelül ilyen víztömeg mozog ebben. Ez iszonyú mennyiségű parányi lényt visz magával, elpusztult élőlényeket, szétosztja őket a világtengerekben, hozzáférnek a lebontók, széndioxid szabadul fel. Ha viszont ez az áramlás befagy, akkor a széndioxid felszabadulása nem történik meg, és hitelen lehűlés következik be, mert a széndioxid szint lecsökken a légkörben. Hogyan fagyhat be? Például úgy, hogy a grönlandi jégtakaró megolvad, és a hatalmas mennyiségű édesvíz ráterül a sósvízre, és leáll az áramlás. Ezt nevezik egyébként a katasztrófafilmek után a kutatók Holnapután-effektusnak. Valójában a kutatóknak annyira megtetszett a filmcím, hogy ezt az egészet így nevezték el, hogy Holnapután szindróma. Mindez akár évek alatt is bekövetkezhet, ez benne a félelmetes.

Kérdés, milyen valószínűséggel következhet be a katasztrófa-forgatókönyv? Dr. Sümegi Pál elmondta, hogy bárki ellenőrizheti az adatokat a világhálóról, ha lekéri a grönlandi jégtakaró elemzését. 1992-től ott vannak az űrfelvételek, hogy mennyi jégtakaró mekkora része olvadt meg. Félelmetes látni, hogy az utolsó 10-15 évben milyen hihetetlen tömeg olvadt meg. A legsúlyosabb figyelmeztető jel, hogy 2004 óta nincs meg a Kilimandzsaro hava, gyakorlatilag szőröstől, bőrőstől eltűnt, nincs jég az afrikai legmagasabb csúcson, és ez azért elgondolkodtató. Azt mutatja, hogy ezeknek a modelleknek tényleg igazuk van, hogy felgyorsultak az események, és olyan változások, amik korábban 100, 200 vagy 300 év alatt történtek meg, most megtörténnek 10-15 év alatt.

Hogy hathat mindez a Kárpát-medencére? A Kárpát-medence kivételezett hely, a felmelegedések és lehűlések is hatottak rá, de mindig tompítottan. Az Alpok, a Kárpátok, a Dinári hegység mindig megvédett minket. Ezt nagyon komolyan értékelni kellene az itt élő embereknek, egyszerűen azért, mert feltehetőleg hosszú távon is életteret tud nyújtani az itt élőknek.

http://www.radio.hu/index.php?cikk_id=198091&rid=PVl6Tg==