Egyed László: - A dinoszauruszok mindig is izgatták az emberek fantáziáját, ennek ellenére, mint a New Scientist az egyik nemrég megjelent cikkéből megtudhatjuk, meglepően keveset tudunk arról hányféle fajtájuk is élt valamikor. Két matematikus nekifogott, hogy megpróbálja megbecsülni mennyi is volt ezekből. És kiderült, hogy csaknem kétezer különböző fajtájuk kellett legyen, és ezekből kevesebb, mint hatszázat ismerünk. Vagyis érdemes paleontológusnak tanulni. Még nagyon sok munka vár ezen a téren az őslények kutatóira. Annak ellenére, hogy nagyon sok olyan fajtája élt a dinoszauruszoknak, amelyek maradványait soha nem fogjuk megtalálni.

Néhány éve viszont előkerültek olyan ősi sárkánygyíkok maradványai, amelyek Magyarország területén éltek. Ősi Attila, aki megtalálta őket, már gimnazista korában arról álmodozott, hogy a Gobbi-sivatagba megy csontokat keresni. Azután az egyetemen megtudta: lehetnek Magyarországon is ilyen maradványok. És 2000-ben a Bakonyban, Iharkúton egy korábbi bauxitfejtésben rá is bukkant ezekre. Azóta is minden évben visszajár nyaranta, újabb és újabb leletek után kutatva. Ősi Attilát idei eredményeiről faggatta Jónás Katalin.

Ősi Attila paleontológus: - Mindjárt az első néhány nap találtunk egy csontvázat, ami ennek a bizonyos magyarországi páncélos dinoszaurusznak, a Hungaroszaurusznak az ötödik csontváza. Ennek a csontváznak a preparálási munkálatai most vannak folyamatban, és reméljük, hogy olyan részeit is megismerjük ebből az állatnak, amit az előző négy csontváz segítségével még nem ismertünk. Aztán előkerültek még krokodil-álkapcsok, egy-két kisebb madárcsont, amik nagyon fontosak. Hiszen a madarak ebben az időben nagyon ritkák a maradványaik Európából. Itt a késő Krétáról van szó. A mi lelőhelyünk az körülbelül nyolcvanöt-millió évvel ezelőtt élte világát, és hát ugye ezek az állatok is akkor léteztek. Szóval a madarak az az egyik olyan csoport, amiről olyan kevés szó esett eddigiekben, mind szakmai, mind pedig ismeretterjesztő körökben. Ennek az az oka, hogy a csontjaik nagyon ritkán kerülnek elő. Idén is találtunk néhány madárcsontot, illetve még a tavalyi években, amelynek a feldolgozása most van életbe. Úgyhogy most el tudjuk mondani ebből a néhány apró kis csonttöredékből, hogy itt bizony éltek madarak ezen a területen, nyolcvanöt-millió évvel ezelőtt. Egészen primitív madarak voltak ezek, még fogakkal rendelkeztek. Erre konkrét bizonyítékunk nincs, csak a csoport, aminek a maradványait mi megtaláltuk, ezek az úgynevezett enontiorniteszek, ezeknek a végtagcsontjait találtuk meg. Úgyhogy az egyik ilyen leggazdagabb leletegyüttes az innen Magyarországról van, így a madarak körében.

Jónás Katalin.: - Lehetséges, hogy pont az az időszak, amikor a dinoszauruszok és a madarak közötti valamiféle fejlődési kapcsolat megjelenik?

Ősi Attila: - Ez annál már egy kicsit későbbi. Az a pont ahol a madarak jelenlegi ismereteink szerint elválnak a dinoszauruszoktól, mégpedig a ragadozó dinoszauruszok, a teropóda dinoszauruszok egy csoportjától. Ez valamikor úgy százötven-százhetven millió évvel ezelőtt következett be. Pontosan nem tudjuk, hogy mikor, ez a jurának a legvége volt, a jura időszaknak a legvége. Azt viszont már tudjuk, hogy a Kréta időszaknak a legel-legelején, amire ezek a híres tollas dinoszaurusz-lelőhelyen előkerült leletek utalnak Kínából, ezek már egyértelműen bizonyítják, hogy bizony már a mai madarak legősibb képviselői is majdnem, hogy megjelennek, de már egészen gazdag madárvilág létezik a földön százharminc-száznegyvenmillió évvel ezelőtt. Tehát a mi nyolcvanöt-millió éves ivarkúti lelőhelyünkön elméletileg már nagyon gazdag madárvilágnak kéne lenni. Jelen pillanatban azt tudjuk, hogy két faj élt a területen, amelyek ezekhez a primitív enontionitesz madárcsoporthoz tartoztak.

- Eddig körülbelül mekkora részét tárták fel a területnek?

Ősi Attila: - Az eredetileg felfedezett terület, ahol a csonttartalmú réteg húzódik, az durván olyan háromezer négyzetméter. Ami nem olyan hű de nagy, de ha azt a tempót vesszük figyelembe ahogy mi haladunk, és nagyon aprólékosan dolgozunk, ami körülbelül nyolcvan négyzetméter évente, arra következtethetünk, hogy még van munka bőven. Az elmúlt hat év során bármikor, bármelyik pontján ennek a rétegnek ásatásokat folytattunk, mindig találtunk csontokat, vagy fogakat. Arra következtetünk ebből, hogy egészen speciális rétegről van szó. Egy viszonylag rövid eseménynek az eredménye ez a kőzegréteg, és arra következtetünk, hogy valószínűleg szinte mindegyik pontján különböző mennyiségben és sűrűségben ugyan, de találni fogunk csontokat. Tehát a terv az, hogy ezt az egész réteget, ezt a két-háromezer négyzetméternyi területet fel fogjuk tárni, és be akarjuk gyűjteni az összes csontot és fogat az utolsó szálig.

http://www.radio.hu/index.php?cikk_id=198090&rid=PVl6Tg==