Bár a kilencvenes évek közepén úgy tűnt, hogy a Föld légkörében az üvegházhatásért is felelős metán koncentrációja stagnál, sőt, kis mértékben csökken, a klímakutatók most azt állítják, a statisztikák csalókák voltak.

A klímakutatók sokáig keresték az okát a kilencvenes évek vége felé annak a jelenségnek, hogy a légkörben megfigyelhető metángáz mennyisége a globális felmelegedés ellenére miért nem növekszik. A nyolcvanas évek mérései ugyanis azt mutatták, hogy az üvegházhatásért felelős metán koncentrációja drasztikus mértékben emelkedett, amely természetesen nagyban hozzájárult a globális felmelegedés ütemének gyorsulásához, ám ez a növekedés megtorpant a kilencvenes évek közepére. Környezetvédők és optimista szakemberek a jelenség mögött azt feltételezték, hogy figyelemfelkeltő munkájuk eredményeképpen stabilizálódik a metánkoncentráció. Ám ez csak illúzió – állítja a Nature legfrissebb számában megjelent tanulmány.

Túlzott optimizmus

Pedig az optimizmus már lassan kezdett átragadni a környezet védelmével foglakozó világszervezetekre is, így többek között az International Panel on Climate Change (IPCC) nevű intézményre. Az IPCC szintén most megjelenő jelentésében még igen optimistán szól a légköri metán mennyiségéről: tanulmányuk szerint a korábban becsültnél jóval kevesebb metángáz fogja szennyezni a légkört, ami hozzájárulhat a globális felmelegedés ütemének csökkenéséhez.

Csakhogy a jelentés szerzői még nem olvasták Philippe Bousquet csapatának a Nature-ben megjelent tanulmányát, amelyben a francia kutató arra hívja fel a figyelmet, hogy a tudósokat egy egyszerű természeti jelenség csapta be tulajdonképpen. Bousquet és csapata 1984 és 2003 között világszerte 68 helyen végzett mérések kielemzésével és bizonyos természeti jelenségek figyelembe vételével állapította meg, hogy a földből természetes módon kiáramló metán mennyisége a kilencvenes években valóban jelentősen csökkent.

Ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy a légköri metán elsőszámú természetes forrásai a mocsaras, vizenyős területek a jelentősebb szárazságok miatt visszahúzódtak, sok helyen el is tűntek. (A korábbi feltételezések azt mutatták, hogy a hatalmas erdőtüzek okozzák a legnagyobb természetes kárt a levegőben, ám a mostani tanulmány azt is kimutatta, hogy a légköri metángáz növekedését vagy éppen csökkenését elsősorban a mocsarak, lápvidékek befolyásolják.)

Az emberi tényező

A kilencvenes években megfigyelt stagnáláshoz járult még hozzá minden valószínűséggel a Szovjetunió és ipari termelésének összeomlása, amely átmenetileg szintén csökkentette, de legalábbis stabilizálta a metángáz kibocsátását. A trend azonban az ázsiai országok, köztük is elsősorban Kína robbanásszerű ipari fejlődésével egyértelműen megváltozott, ami arra is rámutat egyben, hogy a stagnálás elsősorban nem emberi beavatkozásnak, hanem a mocsarak visszahúzódásának volt köszönhető.

Éppen emiatt a kép sokkal szomorúbb, mint azt az ezredforduló környékén hihettük: a legfrissebb jóslatok szerint ugyanis a lápvidékek pusztulása visszájára fordul, sőt, az északi régiókban, a permafrost, az örökké fagyott talaj lassú felolvadásával újabb és újabb területek mocsarasodhatnak el. Ezzel viszont az autókból, gyárakból, hulladéklerakókból kiáramló metán mennyigését immáron nemcsak hogy nem tudja kompenzálni majd a természet, hanem még jelentősen meg is növeli.

Hússzor veszélyesebb

A metánnal a legnagyobb probléma az, hogy ugyan jóval kisebb mennyiségben van jelen a légkörben, mint a másik üvegházhatású gáz, a szén-dioxid, ám legalább húszszor hatékonyabban fejti ki káros hatását.

A metángáz egyébként a jelenlegi becslések szerint már most is legalább egyharmad arányban felelős az üvegházhatás felgyorsulásáért. A légkörbe kerülő metán összmennyiségének mindössze egyharmada származik természetes forrásokból (mocsarakból, erdőtüzekből, szénbányákból illetve az óceánok mélyéről), kétharmada emberi eredetű.

A negatív tendenciát erősíti, hogy egyes becslések szerint az óceán mélyéről felbuggyanó metángáz mennyisége is jelentősen növekedhet a közeljövőben. A globális felmelegedés ugyanis az óceánok mélyén megbúvó metángázokat is felszabadítja, amely a légkörbe kerülve csak méginkább elősegíti a globális felmelegedés növekedését, egy ördögi kört elindítva ezzel.

http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&rov=3&id=7971&PHPSESSID=0578dbc39be275ecf84fc541d438fe99