A fiatal gyíkok aktív táplálékkeresők, így állandóan veszélyben vannak a ragadozók miatt. A tekintetet magára vonzó farokkal a gyík el tudja kerülni a támadást, a farka pedig visszanő. Azonban idősebb korukban a gyíkok kevésbé aktívak a táplálékkeresésben a szemkápráztató csalétek már nem annyira szükséges.

A Dror Hawlena vezette kutatócsoport a kékfarkú gyíkok életét tanulmányozta tipikus, egyéves életciklusuk alatt. Kikeléskor, a bébi gyíkok mindig világoskék farokkal rendelkeznek, háromhetes korukra 85 százalékuk elveszíti a kék színt és teste csíkos mintázatát is. A gyíkok fő ragadozója a tanulmányozott régióban egy húsevő madár volt, a Nagy Őrgébics, melynek kitűnő színlátása van.

A támadás túléléséhez a fiatal gyíkok kétféle csalétket használtak, vagy gyorsan vagy lassan mozgatták farkukat, ráadásul sokkal gyakrabban éltek ezen módszerrel, mint kifejlett korukban. Mivel a fiatalok sokkal aktívabbak, nagyobb az esélye, hogy ragadozókba botlanak, és kevésbé valószínű, hogy kiszúrják a váratlan ellenfelet, ilyenkor a farok mozgatásának módja életmentő lehet.

Háromhetes korukban a gyíkok kevésbé aktívvá válnak és inkább a biztonságosabb "ülök és várok" módszert választják táplálékszerzésre. Míg nyugton vannak, a felnőttek könnyebben kiszúrják a ragadozót, így el tudnak menekülni.

A kutatók most azt tervezik, hogy elméletüket a farok színeinek manipulálásával folytatják, hogy megvizsgálhassák a túlélési következményeket.

http://www.hirado.hu/cikk.php?id=153257