Egy amerikai kutatás szerint, a szarvasok nyálukon keresztül képesek egy agyat támadó betegség, az úgynevezett krónikus senyvesztő betegséget (CWD) terjeszteni. Ezen betegség ugyanazon, végzetes agybetegségek családjába tartozik, mint a kergemarhakór és annak emberi megfelelője. Azonban arra nincs bizonyíték arra, hogy emberek valaha is elkapták volna ezen betegséget egy fertőzött szarvastól, vagy jávorantiloptól.

A CWD igen szokatlan - mivel a két másik betegséggel ellentétben - nagyon könnyen terjed állatról-állatra. A kutatók nem voltak benne biztosak, hogy hogyan is megy végbe a fertőzés, mivel a nagytestű vadállatok tanulmányozása egyáltalán nem könnyű. Ugyanis egy elfogott szarvasnál már maga a stressz is halált okozhat. Emellett a szándékosan megfertőzött állatokat fedél alatt kell tartani, hogy ne fertőzzenek tovább, ami viszont újabb stresszt jelent a félénk állatoknak.

Ezért a Coloradói Állami Egyetem kutatója, Edward Hoover olyan szarvasborjakat vizsgált meg, melyeket emberek neveltek fel és nem szenvedtek a krónikus senyvesztő betegségben. Ezzel lehetővé vált, hogy biztonságosan vizsgáljuk meg az állatokat anélkül, hogy azok halálra rémülnének - magyarázza a kutató.

Hoover nyálmintákat vett egy CWD-ben haldokló, coloradói szarvastól, majd azt három, egészséges állat szájába fecskendezte. Másik három állatot kapcsolatba hoztak a fertőzött szarvas vizeletével, ürülékével és vérével. A kutató ezt követően ezen állatokat egy speciális laborban tartotta 18 hónapig, szabályos időközönként ellenőrizve azok mandulaszövetét a fertőzés jelei után kutatva, majd megvizsgálta agyukat. Mindegyik, a nyállal kapcsolatba került állat megbetegedett.

Így jártak azon szarvasok is, melyek a fertőzött szarvas véréből kaptak, ami nem meglepő, hiszen a vér szállítja a rokon betegségeket is. A három, vizelettel és ürülékkel kapcsolatba került szarvas nem lett beteg. Ez azonban nem jelenti azt, hogy azon anyagok nem tartalmazhatják a betegség kórokozóit - mondja Hoover.

Annak bizonyítása, hogy a nyál képes a CWD-t terjeszteni nagyon fontos, így a kutatók a jövőben meg tudják pontosan határozni, hogyan is történik a fertőzés a természetben - mondja Richard T. Johnson ideggyógyász. Hoover azt tervezi, hogy legközelebb azt vizsgálja meg, a fertőző proteinek hogyan jutnak a környezetbe.

http://www.hirado.hu/cikk.php?id=153371