Az oxigénhiányt – többek közt – úgy vészelik át, hogy nem vacognak a jeges vízben.

A vacogás célja minden emlősnél – így az embernél is –, hogy izommunkával hőt termeljen az élőlény, és így megőrizze a testmelegét. A vacogás leállításával a fókák test-, sőt agyhőmérséklete is egészen alacsonyra süllyed, hipotermiás állapotba kerül. Amikor a hólyagos fókák akár 1000 méter mélyre is lemerülnek, testük lehűlésével anyagcseréjük is lelassul, így az állatok takarékoskodni tudnak az értékes oxigénnel, magyarázza Lars Folkow, a norvégiai Tromsói Egyetem munkatársa.

A kutatók olyan hólyagos fókákat tanulmányoztak, amelyek nagyjából 2 Celsius fokra hűtött vízzel töltött tartályokba merültek le. A merülések előtt, közben és után a tudósok mérték a fókák vacogását, szívfrekvenciáját, valamint agy- és testhőmérsékletét.

A fókák a felszínen vacogtak, de merülés közben ez a vacogás teljesen vagy majdnem teljesen megszűnt annak ellenére, hogy a testük folyamatosan hűlt. Amikor visszatértek a felszínre, az állatok szinte azonnal újra elkezdtek reszketni.

A kutatók azt is fölfedezték, hogy a fókák agyhőmérséklete merülés közben mintegy 5 fokot hűlt. Az agy ebben a hűvösebb állapotban kevesebb energiát és oxigént igényel, így csökken az agy oxigénhiány miatti károsodásának veszélye.

Búvárnak születtek

A fókáknak olyan a természetes felépítése, amely lehetővé teszi, hogy túléljék a mélytengeri merülések rendkívüli körülményeit. Idejük 80–90 százalékát víz alatt töltik. Vérükben és izomzatukban négyszer annyi oxigént képesek tárolni, mint az emberek. Így tehát, ha nem vacognak – mely cselekvés oxigént és energiát fogyaszt – és lelassítják anyagcseréjüket, akkor az állatok meghosszabbítják az oxigénfelvétel nélkül eltölthető időt.

Az esetek nagy részében bőven elég az oxigén, mivel a fókák általában sok rövid merülést hajtanak végre. Néha azonban olyan soká maradnak víz alatt, hogy szinte az összes oxigéntartalékot felhasználják.

„Ha a mi agyunk ilyen kevés oxigént tartalmazó vért kapna, azonnal elájulnánk, valószínűleg agykárosodást szenvednénk, esetleg meg is halnánk” – nyilatkozta a kutatásvezetője a LiveSicence internetes lapnak. – „A fókák valahogy jobban tolerálják az oxigénhiányt, de nem tudjuk, miért.”

Folkow és munkatársai arra gondolnak, hogy a fókákban több a neuroglobin, egy agyfehérje, amely az agyszövetek számára hozzáférhetővé teszi az oxigént. Ezt és az egyéb feltételezéseket azonban csak további vizsgálatok igazolhatják majd.

http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&rov=1&id=8047&PHPSESSID=c381553524bf99a13f105618276a35ad