A kutatók azt javasolják, hogy a farkaspopuláció 30 százalékát immunizálják a fertőzés első jeleire, hogy megvédjék a fajt a veszettségtől és a többi halálos betegségtől. Mára mindössze 500 etiópiai farkas él a vadonban, a fajt a múltban legalább kétszer tizedelte meg a veszettség. Az állatok teljes immunizálása azonban igen időigényes feladat a jelenlegi technológiákkal.

Egy új kutatás azt mutatja, hogy a vadon élő kutyafélék - mint az etiópiai farkas - korlátozott immunizációja a veszettség ellen "biztonságos és hatékony" - mondja Dan Haydon ökológus és járványszakértő. A kritikusan veszélyeztetett állat az etiópiai felföldek elszigetelt, hegyes vidékein élnek.

A rozsdaszínű farkas - mely közeli rokona a szürke farkasnak - apró, falkákban él, melyek naponta háromszor találkoznak és mindössze néhány kilométeres territóriumot jelölnek ki maguknak. A többi farkasfajtól eltérően, a faj egyedei egyedül vadásznak. A vadászok késő reggel, vagy a korai délutáni órákban indulnak el óriás vakondpatkányokra vagy mezei patkányokra vadászni.

Bár a farkas védett, mégis két veszély fenyegeti az amúgy sem terjedelmes populációt. Az egyik a halálos járványok, melyeket a házikutyák terjesztenek, valamint a tenyésztett állatok miatt kihasznált élőhelyek. A Bale Mountain Nemzeti Parkban 350 farkas él. Itt 1993 és 2003 között nagyobb veszettségjárványok törtek ki, melyek a populáció 75-76 százalékát kiirtották, köztük egész falkákat.

A hosszú távú problémát azonban az élőhelyek eltűnése okozza, melyet igen nehéz megoldani - mondja Haydon. Egyre nagyobb ezen területeken a populációs nyomás, és a helyzet egyre romlik. Egyre több a legelő, a háziállatok pedig megeszik a farkasok táplálékául szolgáló rágcsálók táplálékát, így a kutatók nem tudják ennek milyen hatása van jelenleg a farkasokra, bár sejtik, hogy igen komoly.

A halálos kutyabetegségek is egyre nagyobb veszélyt jelentenek a farkasokra. A szakértők szerint a hatékony, veszettség elleni oltások megoldhatják a problémákat, de itt is vannak komplikációk. Az etiópiai szakértőknek még bele kell egyezniük abba, hogy szájon át adható vakcinákkal éljenek, melyek olcsók és hatékonyak, és melyeket igen sok helyen alkalmaznak Amerikában és Európában is.

Eddig ugyanis el kellett fogniuk és be kellett nyugtatózniuk a farkasokat, hogy beolthassák őket. Persze mindezt egyenként, így a folyamat igen időigényes és drága. Egy másik kérdés, hogy milyen immunizálási stratégiát alkalmazzanak. A 2003-as veszettségjárvány idején az Etiópiai Farkas-konzervációs Program és a Frankfurti Zoológiai Társaság kutatói célzott oltási programot vezettek be. A közeli hegyek farkasait immunizálták, hogy lelassítsák a fertőzött falkák kiváltotta betegség-terjedést.

A tanulmányt készítő csapat a kiterjedt populációs adatokat - némelyiket az 1993-as és 2003-as veszettség-járványok során gyűjtötték be - ökológiai és epidemiológiai modellekre képezte le. A kutatók azon következtetésre jutottak, hogy az ilyen célzott immunizáció megelőzheti a nagyobb elhullásokat a vadon élő etiópiai farkasok között.

Haydon szerint átnézték az oltási vizsgálatokat, melyek ugyan nem tudták megakadályozni az összes fertőzést, ugyanakkor csökkenteni tudták azok mértékét, így a veszélyeztetett populáció nem került a kihalás szélére.

http://www.hirado.hu/cikk.php?id=154895