A szivárvány sugarát, egyben közelségét pedig az határozza meg, hogy milyen messze van tőlünk, vagyis a megfigyelőtől az a légréteg ("vízcseppfal"), amelyben a jelenség végbemegy. Minél közelebbről észleljük a jelenséget, az ív sugara annál kisebb és fordítva, vagyis minél távolabb van a fénytörés helyszíne, annál nagyobb az ív.

Ezt úgy érthetjük meg legegyszerűbben, ha figyelembe vesszük az ún. antiszoláris pont helyzetét. Az antiszoláris pont a megfigyelőhöz képest a Nappal átellenben lévő pont, vagyis a Nap, a megfigyelő és az antiszoláris pont egy képzeletbeli vonalon helyezkednek el. Tehát amikor szivárványt látunk a Nap a hátunk mögött található, az antiszoláris pont pedig előttünk van. A szivárvány pedig nem más, mint az antiszoláris pont körül húzódó körív.

Valójában egy kiterített kúpot kell elképzelnünk, amelynek csúcspontjában a megfigyelő áll, a kúp alapjának íve (kerülete) pedig a szivárvány, a szivárvány alkotta kör középpontja pedig az antiszoláris pont. Főszivárvány esetén a szivárvány ívét az antiszoláris ponthoz képest 42 fokos szögben látjuk, mellékszivárványnál ez az érték 53 fok. Ebből látható, hogy szivárvány csak legfeljebb 53 fokos napállásnál lehetséges, vagyis elsősorban kora délelőtt vagy késő délután.

Aszerint, hogy hol metsszük el a képzeletbeli kúpot, vagyis milyen távol van tőlünk a kúp alapja (a szivárvány), attól függ a szivárvány ívének sugara is. Minél közelebb van hozzánk, annál kisebb a kör, és fordítva.

A fentiekből láthatjuk, hogy valójában mindenkinek saját szivárványa van, vagyis mindenki csak a saját szivárványát láthatja, mivel saját antiszoláris pontja van.

Hogy mennyit látunk a szivárvány ívéből, szintén az antiszoláris pont helyzete határozza meg, pontosabban a Nap horizont fölötti magassága. Az antiszoláris pont a megfigyelőhöz viszonyítva a Nap állásától függően föl-le "billeg". Minél magasabban jár a Nap, annál alacsonyabban helyezkedik el az antiszoláris pont a horizont alatt. Ebből következik, hogy a körülötte lévő körívből akkor látunk a legtöbbet, amikor a legmagasabban van a kör középpontja (antiszoláris pont), vagyis minél alacsonyabban van a Nap. Ideális esetben ez akkor következik be, ha a Nap éppen a horizonton tartózkodik, ekkor ugyanis az antiszoláris pont is a horizonton van, és így egy teljes félkörívet láthatunk.

A szivárvány alkotta teljes kört, viszont csak akkor láthatjuk, ha olyan magasan helyezkedünk el, hogy a 84 fokos kúp alsó része sem esik a horizont alá. Ezt egy kis szerencsével leginkább repülőből lehet megcsodálni.





http://ma.hu/page/cikk/aj/0/156861/1