Az Aberdeeni Egyetem Rothamsted Intézetének kutatói a rovarokat vonzó testszagot, pontosabban a verejték összetételét tették tüzetes vizsgálat tárgyává.

Egy y alakú üvegcső két, a végein áttetsző, sűrű hálóval lezárt szárához egy-egy önként vállalkozó személy helyezte oda a rovarok martalékául szolgáló kezét. A cső hosszabbik szárán át eresztették rájuk a szúnyogokat, akik, az elágazáshoz érve a számukra vonzóbb egyén felé vették az irányt. A kísérlet következő lépéseként az így különválasztott, a vérszívók által különösen kedvelt, és következetesen mellőzött egyénektől verejtéket gyűjtöttek, s ennek a kémiai összetevőit megtisztítva elkülönítették. A harmadik szakaszban mikroelektródák segítségével vizsgálták azt, hogy a rovarok csápjára, a szaglószervre helyezve az egyes molekulák milyen izgalmi állapotot váltanak ki. A verejtékmintákat összehasonlítva, és a kísérletben az egyes kémiai összetevőket kombinálva kiderült, hogy a "szúnyogtaszító" személyek izzadtságának bizonyos illatanyagai képesek mintegy elfedni, közömbösíteni, az emberi verejték más, a szúnyogok számára különösen csábító kipárolgásait.

Az persze egyelőre titok, hogy melyek is lennének ezek a "csodamolekulák", amelyek a jövőben hatásos, és környezetbarát szúnyogriasztó szer alapanyagát képezhetik. Ráadásul a maláriát, sárgalázat terjesztő szúnyogok, az eddigi vizsgálatok szerint, ugyancsak távol tarthatók az anyaggal, amit - a kísérletekkel együtt - Londonban mutattak be.

http://www.nol.hu/cikk/422404/