Úgy tűnik, a nagy teljesítményű spermában rejlik a „csel”.

Az Antechinus stuartii kistermetű ausztrál erszényes, bizarr nemi élettel. A hímek egy fészek körül gyülekeznek, ott várják a felbukkanó nőstényeket. Annyi nősténnyel igyekeznek párzani, amennyivel csak lehetséges ezen a mindkét nemnél egyszer az életben előforduló szexuális orgián. Két héttel később a hímek immunrendszere fölmondja a szolgálatot és elpusztulnak. A nőstények hamarosan világra hozzák rendszerint életük egyetlen fészekalját, majd pár hónappal később ők is elpusztulnának.

Diana Fisher a canberrai Ausztrál Nemzeti Egyetemről munkatársaival a következő kísérletet végezte. A vadon befogott példányok közül egyes nőstényeket egyszer engedte párzani három hímmel; másokat pedig háromszor, de ugyanazzal a hímmel. A kutatók azt tapasztalták, hogy a több ivari partnerrel párosodott nőstényeknél háromszor annyi utód maradt életben az elválasztásig, mint a másik csoportban.

A genetikai tesztek azt mutatták, hogy egyes hímek jóval több utódot nemzettek, mint mások. Hogyan lehetséges ez?

A tudósok szerint a jobb „minőségű” hímek olyan spermiumokat termeltek, amelyek képesek voltak felülkerekedni a többi hím spermiumán. Így a nőstényeknek szükségtelen kiválasztaniuk a legrátermettebb hímeket, e helyett célszerű több partnerrel párosodniuk, és rábízni a spermiumokra, hogy megvívják egymással a „létért való” küzdelmet.

Vajon előfordul hasonló folyamat más emlősöknél is? A tudósok úgy vélik, hogy a nőstények megválogatják a hím nemi partnereket, így csökkentik az öröklött betegségek kockázatát.

Az Antechinus szokatlan párzási viselkedése ritkaságnak számít, de a tanulmányban kimutatatott többszöri párzás előnye meghökkentő, és arra utal, hogy más fajoknál is előnyös lehet ez a viselkedés.

http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&rov=1&id=8164&PHPSESSID=99d5fe186c36eafa8305738a402a69b5