A lila tengeri sün (Strongylocentrotus purpuratus) a tüskésbőrűek törzsébe tartozó vízi állat, amely mintegy 540 millió évvel ezelőtt keletkezett. Régóta ismert, hogy a tüskésbőrűeknek és az embernek volt egy közös őse az újszájúak törzscsoportjában. Ezért egy nagy nemzetközi kutatócsoport vállalta, hogy elkészíti a lila tengeri sün géntérképét, és összehasonlítja az emberével.

Meglepő eredményt tapasztaltak. A tengeri sün génjei 70 százalékának van megfelelője az emberi genomban – ez az arány a tudományos kísérletek során gyakran alkalmazott ecetmuslicák esetében csak 40 százalék. A kutatók 814 millió bázispárból álló DNS-kódot azonosítottak, ami összesen 23300 gént tartalmaz – ezek közül 7077 gén az embernél is megtalálható.

A felismerés jelentősége abban rejlik, hogy a két genom – tengeri sün illetve emberi – összehasonlításával felismerhető, hogy mely emberi gének ősi eredetűek és melyek azok, amelyek újabban keletkeztek, mely gének változtak gyorsabban és melyek lassabban. A génevolúció megismerésével fogalmat alkothatunk arról, milyenek lehettek a tengeri sün és közöttünk lévő átmeneti élőlények.

Érdekes hasonlóságokra és különbségekre derült fény. A tengeri sün – bár se szeme, se füle – rendelkezik a látásért és hallásért felelős génkészlettel. Feltételezhető, hogy szívólábai segítségével képes érzékelni a fényt. Az is ismertté vált, hogy a tengeri sün immunrendszere jóval erősebb, mint az emberé, ez teszi lehetővé, hogy nálunk sokkal tovább, akár 200 évig is életben maradjon.

http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&rov=2&id=8226&PHPSESSID=185b4cbf667c042de39143d0f436c773