A tudósok tapasztalatai szerint a széncinegék úgy alkalmazkodtak a városi életmódhoz, hogy erdőben élő fajtársaiknál gyorsabb, rövidebb, magasabb frekvenciájú hangokból álló dalokat adnak elő.

A világszerte lejátszódó gyors urbanizáció és az ezzel járó megnövekedett környezeti zaj gondot okoz a hanggal kommunikáló állatoknak, főként a madaraknak.

A városi hangok elnyomhatják a létfontosságú információcserét és megakadályozhatják, hogy a hímek magukhoz csalogassák jövendő párjukat.

A kutatást vezető Hans Slabbekoorn a Leideni Egyetemről azt vizsgálta, hogyan reagálnak a madarak a megnövekedett zajra. Tíz európai nagyvárosban, többek közt Londonban, Párizsban, Amszterdamban és Prágában készített felvételt a széncinegék (Parus major) énekéről. Ezután összehasonlította a dalokat a városokhoz közeli erdőkben élő fajtársakéival. A Current Biology tudományos folyóiratban közzétett eredmények szerint a párcsalogatáshoz és a territórium védelméhez létfontosságú énekek jelentősen eltértek a kétféle környezetben élő madaraknál.

„Az énekek több jellemzőben is különböztek” – mondta Slabbekoorn. – „Valamennyi összehasonlításban azt tapasztaltuk, hogy a városi madarak magasabb hangtartományt használnak. A városi énekek gyorsabbak, különösen az ismétlődő dalfordulatok első elemei esetében.” A kutató magyarázata szerint ez válaszreakció a városban fokozottan előforduló alacsony frekvenciás hangokra, amilyen a közlekedés zaja.

A széncinege széles hangtartományt használ, ami lehetővé teszi, hogy énekét a környezetéhez igazítsa. Ezenkívül új dalokat is képes megtanulni a szomszédjaitól, ha új környezetbe költözik. Egy rotterdami széncinege még egy kék cinege 16 hangjegyből álló dallamát is beépítette saját énekébe.

A tanulmány részben arra is választ adhat a természetvédőknek, hogy a különböző városokban miért figyelhetők meg jórészt azonos madarak: az itt maradó madárfajok egyéb gondok mellett képesek megbirkózni a zajszennyezés okozta hátrányokkal is. A városi élet stresszhatásaiért viszont bőséges a kárpótlás: sok a „kiadó” fészkelőhely, bőven akad táplálék, viszonylag kicsi a konkurenciaharc.

Az énekben bekövetkező változás a speciáció nevű evolúciós folyamat első lépését jelezheti. A speciáció, azaz fajkeletkezés során egy élőlény két vagy több fajra válik szét az elszigetelt populációkra ható eltérő környezeti nyomás hatására.

Slabbekoorn szerint a széncinegék esetében lehetséges, hogy bekövetkezik a speciáció, de mivel az evolúció sok-sok nemzedéken át fejti ki a hatását, nehéz megmondani, ráléptek-e már a madarak erre az útra vagy sem.

http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&rov=1&id=8373&PHPSESSID=44e8eb58196e6fb6b2fe9e3a10bb9850