A fenyők úgy szabadulnak meg a termésükre "szakosodott" rágcsálóktól, hogy előre nem látható időpontban nagy termést hoznak, máskor szinte semmit, s ezzel kiéheztetik, megritkítják a kártevőket, akik nem képesek a rekordtermés idején minden magot megenni. A mókusok viszont jóval előre megérzik, hogy milyen lesz a fenyőmagtermés, és amikor szokatlanul jó termés várható, hónapokkal a "betakarítás" előtt még egy fészekalja csemetét szülnek.

Andrew McAdam, az amerikai Michigan Állami Egyetem kutatója és kollégái húsz éven át figyelték a kanadai Yukon tartomány erdőségeiben élő mókusok szokásait és a Science amerikai tudományos folyóiratban összegezték tapasztalataikat. Megfigyelésük szerint az itteni mókusok szinte kizárólag lucfenyőmagon élnek, amelyet még éretlenül kirágnak a tobozokból.

A fenyőknek ezért errefelé a mókusok a legveszélyesebb ellenségei: ha elszaporodnak a mókusok, megakadályozzák a fenyők szaporodását.

A kutatók mogyoróvajjal csapdába csalták és megjelölték a mókusokat, majd időről időre ismét befogták őket, hogy ellenőrizzék, vemhesek-e.

Azt is feljegyezték, hogy mennyi toboz volt a fenyőkön. Volt olyan év, hogy egy lucfenyőn mindössze 10 tobozt találtak, máskor meg 500-at. McAdams csapata arra lett figyelmes, hogy a mókusok általában januárban párzanak és márciusban szülik meg kicsinyeiket, de jó évjárat esetén jóval a toboztermés előtt még egy fészekalja utódot szülnek.

Ezzel tulajdonképpen kijátsszák a fák védekező stratégiáját. Egyelőre rejtély, hogy a mókusok hogyan képesek előre "megjósolni", milyen termés lesz. A kutatók arra gondolnak, hogy ha megrágják a rügyeket, megérezhetik, melyikből fejlődik új ág és melyikből toboz, s ez alapján sejthetik, hogy milyen lesz a termés – számol be a New Scientist angol tudományos folyóirat.

http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&rov=1&id=8487&PHPSESSID=4afd1e2c3a6cd3b827d732f05f554e57