Egy új tanulmány szerint azonban legalább két, félig vízi életmódú emlős tudja használni szaglószervét még a víz alatt is.

Nagy sebességű videofelvételekkel kimutatták, hogy a csillagorrú vakond (Candylura cristata) és egy vízicickány (Sorex palustris) légbuborékokat fúj ki, majd villámgyorsan visszaszívja azokat, miközben élelmet keres a víz alatt.

A buborékok érintkezésbe kerülnek a különféle céltárgyakkal, amilyen például egy földigiliszta- vagy haldarabka, és a jelek szerint fölveszik a célpont illatát, mielőtt a kibocsátó állat visszaszippantaná őket az orrába.

Amikor a videofelvételt nézzük, „lényegében látjuk, ahogy a vakondok szimatol a víz alatt”, mondja Kenneth Catania, a nashville-i Vanderbilt Egyetem biológusa. – „Egy ideig azonban eltartott, amíg ez világossá vált előttem. A levegőben nem látjuk, hogy néz ki a szaglás, a víz alatti szaglás azonban látható.”

Szaglásvizsgálatok

A kis emlősök a szárazföldön úgy szagolnak, hogy kifújják a levegőt, majd gyorsan belélegzik, mondja Catania. A levegő az orr belsejében lévő különleges sejtekhez szállítja a szaganyagokat, amelyek érzékelik ezeket, és jeleket küldenek az agyba, amely értelmezi az illatokat.

Annak eldöntésére, vajon a vakondok tényleg a víz alatti szagok közvetítésére használják-e a légbuborékokat, Catania beidomította az állatokat, hogy kövessenek egy víz alá merített drótháló alatt húzódó szagösvényt. A háló megakadályozta, hogy a vakondok az orra körül elhelyezkedő, húsos nyúlványokat használja a nyom vagy a zsákmány érzékelésére.

A vakondok az esetek mintegy 85 százalékában értek célba jutalmukhoz – egy földigilisztához.

A rendkívül szokatlan viselkedés arra ösztönözte Cataniát, hogy megvizsgálja, vajon más emlősök is képesek hasonló víz alatti szaglásra, vagy ez csak a csillagorrú vakond sajátossága. A kanadai Manitoba Egyetem zoológusa, Kevin Campbell ellátta Cataniát olyan vízicickányokkal, amelyek szintén buborékokat fújnak élelemkeresgélés közben.

Catania hasonló kísérletet végzett velük, mint a vakondokkal. A Nature folyóirat legutóbbi számában közzétett eredményei szerint az egyik cickány 80 százalékos pontossággal, míg egy másik 85 százalékos pontossággal követte a szagösvényt.

A cickányokkal foglalkozó amerikai kutató, Neal Woodman szerint a kis emlősök valószínűleg mind a szaglásukat, mind a tapintásukat használják a víz alatti gyűjtögetéshez. A korábbi kutatásokban bizonyára figyelmen kívül hagyták – vagy egyszerűen nem vették észre – a buborékfújó viselkedést.

Catania jelenleg úgy véli, hogy talán mégsem annyira ritka viselkedés a kis emlősök víz alatti szaglása, mint korábban gondolta. Reméli, hogy további kutatásai során sikerül meghatároznia, mennyire elterjedt ez a viselkedésforma.

http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&rov=1&id=8501&PHPSESSID=69d8643905161d69ce42ba259fbf8f43