|
Újra indul a fókavadászati szezon
2007.03.24. 06:32
 Márciusban Kanada part menti területein kezdetét veszi a fókavadászat. A legfőbb felvevőpiacnak számító ázsiai országok gazdasági expanziója drasztikusan növeli a fókaprém iránti keresletet.
Az év nagy részét a sarkvidéken töltő grönlandi fókák (Phoca groenlandica) február- márciusra megérkeznek a délebbi területekre, hogy a tengeren sodródó jégtáblákon világra hozzák kicsinyeiket.
A nőstény fókák milliói táplálják itt borjaikat, majd 12 nappal a szülés után magukra hagyják őket. A fehér szőrgombócok még további két-három hétig együtt maradnak a születési helyükön, egészen addig, amíg kialakul a jellegzetes szürke alapon fekete mintás bundájuk.
Hamar elérkezik a nap, amikor ezeknek a fiatal állatoknak a vére vörösre festi a havat. A vadászok ezer számra vadásszák le a fiatal fókákat; a nyolcvanas évek óta viszont tilos elejteni a még fehér bundájú fiatal egyedeket.
A kíméletlen vadászat fokozódása az elmúlt évtizedek során oda vezetett, hogy március környékén már nem csak fókavadászok egyensúlyoznak a jégtáblákon, hanem természet- és állatvédelmi szervezetek kamerával „felfegyverzett” aktivistái is.
Habár ebben az időszakban Grönlandon és az orosz Jeges-tenger partjainál is hasonló események zajlanak, a világ mégis leginkább Kanadára figyel. Nem csoda, hiszen a Labrador, Newfoundland és a Szent Lőrinc-öböl partjainál lévő vadászterületek könnyebben megközelíthetők, mint keleti társaik. Ez persze nem jelenti azt, hogy az itteni vadászok élete leányálom lenne, hiszen a jégtáblák közé csúszva itt is több százan vesztették életüket az elmúlt évek során.
Növekvő ellenállás
Míg a tengerentúlon folyik a vadászat, Európában egyre erősödnek a fókaprém behozatalának tilalmát követelő hangok. Az Európai Unióban több ország is szorgalmazza egy ilyen irányú döntés meghozatalát. Erre persze a kanadai gépezet is belendült. Kanadai képviselők érkeznek Brüsszelbe, és európai újságírókat hívnak meg Kanadába, hogy megismertessék velük a fókavadászok érveit, és lebeszéljék őket a bojkottról.
„Az állatvédők túl sokáig azt tehették, amit csak akartak” – hangoztatta Danny Williams, Newfoundland szövetségi állam vezetője, aki attól tart, hogy az aktivisták Kanada elleni halászati bojkottra szólítják fel az európai lakosságot, akárcsak a nyolcvanas években – írja a Die Zeit német napilap tudósítója, aki maga is részvett egy kanadai meghíváson.
A legfőbb felvevőpiac Kína és Oroszország
Ha az Európai Unió kedvezőtlen döntést is hozna a fókavadászokra nézve, a helyzeten nem sokat változtatna a helyzeten, ugyanis nem az öreg kontinens a meghatározó felvevő piaca a fókaprémnek. A legnagyobb kereslet e termékek iránt a kínai és az orosz társadalom felső rétegében mutatkozik. Mindkét ország gazdasági fellendülése rekordbevételt eredményezett a fókavadászoknak az elmúlt években.
2006-ban egy fókaprém (zsírral együtt) 70 euróba került, ami több mint tízszerese a kilencvenes évek elején fizetett árnak. „Szerencsés” esetben egy – egy halász ezalatt a pár nap alatt a teljes évi bevétele egyharmadára is szert tehet.
Tavaly csak Newfoundland 36 millió euró értékben exportált fókaprémet. Több ezer ember dolgozik ebben az iparágban a part menti területeken: vadászok, feldolgozók, kereskedők.
Halrablás a vád?
Egy másik gyakran hangoztatott érv a fókavadászat mellett, hogy a fókák „eleszik” a halakat a halászok elől. A tudományos adatok azonban igencsak ellentmondóak a tekintetben, hogy a fókák valóban megtizedelik-e a halállományt, vagy csak az ember számára gazdaságilag nem hasznosítható fajokat fogyasztják.
Keringenek olyan adatok, miszerint Kanada 5,5 milliós grönlandi fókaállománya évente mintegy 7,6 megatonna halat „takarít el” a vizekből, vagyis közel hétszer annyit, mint az egész nemzeti halászati flotta.
A fókák ugyanakkor a vadászatot ellenzőknek a konyhájára is hoznak. Az aranyos szőrmók állatokról készült képek hamar meglágyítják az emberek szívét szerte a világban, és könnyen megnyitják a pénztárcákat is az adományozásra.
A Die Zeit nevű lap szerint csak az IFAW (International Fund for Animal Welfare) nevű amerikai civil szervezet 2005-ben 60 millió euró bevételre tett szert adományokból, a HSUS (Humane Society of the United States) pedig 57 millió eurót gyűjtött be, bár valószínűleg ez nem csak a fókavadászat elleni kampánynak köszönhető.
Nem veszélyeztetett fajról van szó
A vadászat ellen tiltakozók érveit gyengíti, hogy a grönlandi fóka nem tartozik a veszélyeztetett fajok közé, sőt, az egyik leggyakoribb tengeri emlős. Becslések szerint csak a kanadai partoknál mintegy 5,5 millióra tehető az egyedszámuk.
Amikor a hatvanas években jelentősen csökkent az állomány mérete, több nemzetközi természetvédő szervezet, többek között a WWF is, harcolt a faj védelméért, de a WWF mára már visszavonult, azzal az indokkal, hogy a faj állománya elég nagy és stabil.
A kanadai halászati minisztérium minden évben a szakmai javaslatok alapján írja ki a vadászati kvótát. Több korábbi rossz tapasztalat miatt (mint például a rozmár és a tőkehal eltűnése a part menti területekről) ma már odafigyelnek arra, hogy elkerüljék a túlvadászást.
 |
Fotó: Darren McCollester
|
Kegyetlen vadászati módszerek
Mivel a grönlandi fókák esetében jelenleg nem fenyeget a kihalás veszélye, a tiltakozók leginkább az állatokkal szembeni kegyetlenséget hozzák fel a fókavadászat ellen. Egy, a világot bejárt, még 1964-ben készült film szerint a fókavadászok elevenen nyúzzák meg az állatokat.
Az érintettek viszont tagadják a vádat, és állítják, hogy fájdalommentesen végeznek állatokkal, vagyis lelövik vagy egy speciális baltával fejbe vágják őket, így azok nem szenvednek sokat. A vadászati módszerekkel és azok hatékonyságával kapcsolatban nap mint nap számos ellentétes bizonyíték lát napvilágot.
A hollandiai WWF által támogatott Independent Veterinarians Working Group (IVWG) nevű szervezet által megvizsgált állatok esetében azt tapasztalták, hogy az állatok 98 százalékánál a koponya annyira roncsolódott, hogy az állatok valóban nem élhettek, amikor megnyúzták őket. Az IFAW által támogatott International Veterinary Panel viszont ezzel ellentétes eredményre jutott, az általa vizsgált esetek 42 százalékában a koponyacsont nem volt eléggé sérült, így az állatok még valószínűleg éltek, amikor megnyúzták őket.
Habár mindkét oldal igyekszik újabb és újabb bizonyítékot felhozni, hogy a saját igazát bizonyítsa, de úgy tűnik, ez egyelőre nem sokat változtat a helyzeten: a vadászat lassan elkezdődik…
http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&rov=1&id=9033
|
