Az Európai Unió elképzelései szerint már 2010-ben a közlekedési eszközök 5,75 százaléka bioüzemanyaggal működne, a következő évtized végéig pedig ez az arány megnégyszereződne.

Az unió ezzel a célkitűzéssel, versenytársainak lépéseit figyelmen kívül hagyva, egyoldalúan kötelezte el magát a megújuló erőforrások mellett, annak ellenére, hogy sokak szerint ily módon akár versenyhátrányba is kerülhet. Ám egészen más okból a terv ellenzői között környezetvédők is vannak, akik szerint a bioüzemanyag felhasználásának növelése a világ más tájain komoly gondokat okozhat.

Elszabaduló élelmiszerárak, üres élelmiszerraktárak

Jeffrey McNeely, a svájci székhelyű World Conservation Union vezető kutatója a BBC honlapján nemrégiben több olyan érvet is felsorakoztatott, amelyek a bioüzemanyag széles körű elterjedése ellen szólhatnak.

McNeely elsőként említi azt a feltételezett helyzetet, amikor a harmadik világ országai illetve Dél-Amerika egyes államai immáron az alapvető élelmiszerek helyett biodízel előállításához szükséges terményeket termesztenek.

Plasztikus példával élve Mcneely arra hívja fel a figyelmet, hogy egy Range Rover terepjáró biodízellel történő egyszeri megtankolásához szükséges gabona elegendő lehet egy ember egy éves táplálkozásának biztosításához. Ha a világ éhezőinek számát figyelembe vesszük, akkor McNeely szerint el kellene gondolkodnunk azon, hogy valóban bioüzemanyagok alapanyagának előállítására kell-e használnunk az amúgy is szűkösnek tűnő mezőgazdasági termőterületeinket.

A termőterületek szűkössége más szempontból is problémát okozhat: mivel a biodízel alapanyagáért sokkal többet kaphatnak a termelők, könnyen lehet, hogy a fejlődő országokban egyre többen fognak áttérni az alapvető gabonatermékek előállításáról a biodízel alapanyagául szolgáló gabonafélékre, cukornádra vagy éppen olajfák nevelésére. Ennek eredményeképpen a világ olyan pontjain is szűkössé válhatnak az élelmiszerkészletek, ahol egyelőre ezzel nincsen probléma.

Mindeközben az élelmiszerárak is elszabadulhatnak: ahogy McNeely utal rá, Mexikóban az év elején már komoly tüntetések és zavargások voltak, mivel a kukorica ára pár hónap alatt majdnem megduplázódott. A közép-amerikai ország alapvető élelmiszere ugyanis a bioetanol előállításához is szükséges alapanyag, márpedig a bioüzemanyagok iránti kereslet az olajárak növekedésével hirtelen megugrott. Ráadásul az amerikai elnök a múlt hónapban bejelentette: 2017-ig bezárólag az Egyesült Államok üzemanyag-felhasználásának legalább 25 százalékát bioüzemanyagoknak kell kitennie.

Ezen túlmenően Brazília elnökével folytatott tárgyalásain szintén a bioüzemanyag import növelését irányozta elő a két elnök. E tendenciák mind az irányba hatnak, hogy az élelmiszerárak jelentősek megugorhatnak, ami a kevésbé fejlett közép- és dél-amerikai országok lakóit igencsak érzékenyen érintheti.

Pusztuló őserdők, még több üvegházhatású gáz

McNeely azt sem felejti el megjegyezni, hogy a bioüzemanyag-boom valójában nem a kis és közepes méretű birtokkal rendelkezőket segíti, hanem az agrárkapitalista nagyvállalkozókat, akik egyre több földet vesznek meg, koncentrálva ezzel a földbirtok- és jövedelemelosztást.

Az Egyesült Államokba vagy Európába importált bioüzemanyag akár az Amazonas őserdeit teljes mértékben tönkre teheti: a gyakorlat ugyanis azt mutatja, hogy újabb és újabb erdős területeket égetnek fel Brazíliában és világszerte, hogy a jól jövedelmező bioüzemanyag alapanyagát termeljék aztán ezeken a területeken.

Az esőerdők pusztulása döbbenetes méreteket öltött immár Indonéziában is, ahol az erdők helyét pálmafákkal ültették be. A pálmaolaj elsősorban Ázsia biodízel-éhségét hivatott csillapítani. Egy nemrégiben készült ENSZ jelentés szerint elképzelhető, hogy 2022-re Indonézia őserdeinek több mint 90 százaléka eltűnik, ha az erdőirtás mostani üteme folytatódik.

Ráadásul a biodízel előállítása helyenként több fosszilis üzemanyag felhasználását eredményezi, mint amennyi megspórolható a biodízellel magával. Igaz ez főleg az Egyesült Államokra és a fejlettebb országokra, ahol a mezőgazdasági gépek már önmagukban is több fosszilis energiát használnak fel, mint amennyi biodízel előállítható adott területen.

Ily módon aztán az üvegházhatású gázok kibocsátása nemhogy csökkenne, hanem még inkább növekedhet. További problémát okozhat a bioüzemanyagok kritikusai szerint az is, hogy hatalmas területeken veszhet el a biodiverzitás, ezzel pedig a nemcsak a terület flórája válik a monokultúra áldozatává, hanem természetesen a benne élő állatvilág is elpusztul.

Mindezeket figyelembe véve sokan állítják: a bioüzemanyag hasznos lehet, de talán még hasznosabb lenne, ha az üzemanyag-fogyasztás mértékét sikerülne drasztikus mértékben csökkenteni. Erre azonban az ázsiai gazdasági fejlődést, és az ily módon megnövekedett fogyasztói igényeket figyelembe véve egyelőre sajnos nem sok esély mutatkozik.

http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&rov=3&id=9085