Köztudott, hogy jól teleltek a pajzstetvek, a vértetű, a levéltetvek és ezek korán jelentek meg. Napjainkra már szinte minden növényen, legyen az dísznövény vagy gyümölcsfa, esetleg szántóföldi kultúra, a levéltetvek egyre nagyobb kolóniát nevelnek, s szívogatnak.

Ellenük a foszforsavészterek valamelyikével, illetve a nikotinszármazékok közül választott készítménnyel védekezhetünk. Most egy új kártevő csoportra hívjuk fel a figyelmet, a sodrómolyokra. Ebben az időszakban jelenik meg károsításuk képe.

A fák fiatal hajtásvégein azt látjuk, hogy a hajtás kis levelei nem akarnak szétnyílni. A hajtáscsúcs összetekeredve marad, gyakran egy kicsit meghajlik, vízszintesen, vagy lefelé mutat. Ennek az az oka, hogy a sodrómoly lárvája összesodorja a kis leveleket, s ezek belsejében, védelmében táplálkozik.

Ha a leveleket óvatosan szétbontjuk, akkor megtaláljuk a kártevőt is, a fél cm körüli hosszúságú, kissé vöröses színű hernyót. A kár mértéke attól függ, hogy mennyi hernyó van a fánkon, mennyi hajtáscsúcsot károsítanak. Egy nemzedékes fajról van szó, tehát egy idő után bábozódik, majd a lepke tojásrakása után megjelenik az új lárva, ami majd telel. Ez a kis lárva már nem okoz tetemes kárt, majd csak jövőre. A főbb gyümölcsfajokon megtaláljuk károsításukat (alma, csonthéjasok).

A védekezés két okból is nehéz. Egyik az, hogy védett helyen károsít, az összesodort levelek védelmében, másik, hogy a tünetek észlelése, és így a védekezés is gyakran egybeesik a növények virágzásával. Ebben az időszakban csak méhkímélő szereket, vagy technológiákat használhatunk. A foszforsavészterek általában mélyhatásúak, ezért „elérik” a kártevőt, viszont méhekre veszélyesek. A nikotinszármazékok kevésbé veszélyesek a méhekre, tehát jobban alkalmazhatjuk a virágzás időszakában.

A méhkímélő alkalmazási mód az esti (a méhek repülése utáni) permetezést jelent, olyan készítmény használatával, amelyik gyorsan lebomlik, már másnap nem veszélyes a méhekre. A virágzás előtt és közben egyéb kártevők is megjelennek növényeinken, pl. a bimbólikasztó bogár (almán, körtén, szamócán, málnán), szamóca eszelény (málnán is), bundásbogár (minden színes virágon). A védekezésre a korábban leírtak alkalmazhatók. A bundásbogarat nagy teljesítményű varsás csapdával is összefoghatjuk, ha nem túl nagy számban jelennek meg.

Lassan a szilva a virágzás végéhez közelít, ahol gyakori kártevő, ott védekezni kell a poloskaszagú szilvadarázs ellen. Indul a barackmoly és a keleti gyümölcsmoly repülése is, tehát ideje a szexferomon csapdákat kihelyezni.

http://radio.hu/read/220107/rid/PWtqTQ==