A brit fennhatóság alá tartozó, vulkanikus eredetű Gough-sziget az Atlanti-óceán déli részén, a dél-afrikai partoktól mintegy 1600 kilométerre található. A sziget a világ egyik legjelentősebb tengeri madárkolóniájának otthona, az itt fészkelő 22 féle madárfaj közül jónéhánynak a sziget az egyetlen párzási helye. Csaknem tízmillió madár él itt – és szerencsétlenségükre több mint egymillió egér is.

A rágcsálók miatt ugyanis számos tengeri madárfaj az elmúlt években a kihalás szélére került. Veszélyben van többek között a Tristan-albatrosz (Diomedea dabbenena) és az atlanti viharmadár (Pterodroma incerta).

A közel egy évszázada behurcolt háziegerek napjainkra elődeiknél háromszor nagyobbra nőttek, és hordákba verődve támadják meg a veszélyeztetett madárfiókákat. A madárkolónia szokatlan mértékű fogyásának okát kutatva a dél-afrikai Fokvárosi Egyetem kutatói a fészkekre szerelt kamerák segítségével meg is örökítették a vérfürdőt– számol be a Biology Letters tudományos folyóirat.

A tengeri madarakra nézve korábban ártalmatlannak vélt egerekről először bizonyították be, hogy képesek náluk háromszázszor nehezebb zsákmány elejtésére is. A szigeten fészkelő Tristan-albatrosz fióka ugyanis egy méter magas, tömege pedig mintegy tíz kilogramm.

A vadorzó óriásrágcsálók viszont átlagosan csupán 35 grammot nyomnak. A kutatók a súlycsoportbeli különbség illusztrálására megjegyezték: olyan ez, mint amikor egy házimacska orrszarvúra támad. A Gough-szigeti egerek egyébként a legnagyobb vadon élő egerek közé tartoznak.

A videofelvételek szerint a tízes csapatokba tömörült egerek az éjszaka folyamán hatolnak be a fészkekbe. Megdöbbentő módon az áldozatok nem hárították el a támadást, még akkor sem, amikor néhány rágcsáló már a testükbe fúrta magát. Míg a fiókák más madárfajok ellen ösztönösen védekeznek, az egerek támadásaira nincsenek felkészülve.

A kutatók szerint az egerek ragadozó magatartása a rájuk nézve veszélyt jelentő állatok, mint a patkányok és a macskák hiányával magyarázható. A fiókavadászat csak a sziget bizonyos területein figyelhető meg, ezért a jelenség kialakulásában fölmerült az egymástól való tanulás szerepe is. Az új bizonyítékok fényében a kutatók úgy vélik, a sziget védett élővilágának megőrzése érdekében meg kell tizedelni az egérkolóniát.

A kutatók ugyancsak hangsúlyozzák, hogy az elmúlt négy évszázad során a kihalt madárfajok 90 százaléka szigeteken élő faj volt. A madarak többnyire a behurcolt rágcsálók, macskák illetve ismeretlen kórokozók áldozatává váltak.

http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&rov=1&id=9182&PHPSESSID=e2c4d527c27e044f7f9ea478eab7c2a8