Rosszabb a kétéltűek helyzete, mint hitték
2007.04.18. 08:14
A világ egyik leggazdagabb diverzitásával rendelkező, védett esőerdejében riasztó mértékben csökken a kétéltűek és hüllők egyedszáma, ami azt sugallja, hogy az ilyen menedékek talán mégsem lassíthatják le ezen állatok globális kihalását
Amellett, hogy a békákat és egyéb kétéltűeket világszerte tizedeli egy gombás fertőzés és élőhelyeiket az emberi populáció terjedése veszélyezteti, most úgy tűnik, a globális felmelegedés egyik még megmaradt ősi élőhelyüket fenyegeti.
A kutatás szerint a hüllők is veszélyben vannak. A kétéltű fajok több mint egyharmada veszélyeztetett ma világszerte, becslések szerint 1980 óta több mint 120 faj tűnt el. A hosszú távú adatok hiánya miatt azonban nehéz meghatározni ezen populációs hanyatlások kiváltó okait, különösen az emberi hatásoktól messze lévő területeken.
A kutatók úgy tudják, hogy egy kórokozó, az úgynevezett chytridiomycosis, gombás megbetegedés fertőzést vált ki a békák bőrében a hűvös, hegyi területeken, és meggátolja, hogy bőrükön keresztül elegendő vizet vegyenek fel, így az állatok kiszáradás miatt elpusztulnak.
Ám a gomba nem ad magyarázatot arra, hogy a melegebb, alacsonyabban fekvő területeken élő populációk miért nem gyarapodnak. Ezért egy csoport kutató úgy döntött, górcső alá veszi a Costa Rica-i La Selva Biológiai állomást, egy ősi, alföldi erdőséget. Kiderült, hogy a szárazföldi kétéltűek populációjának sűrűsége a La Selvában 1970 óta mintegy 75 százalékkal zuhant.
Míg a hanyatlás nem olyan gyors, mint a gombával fertőzött populációk esetén - mely akár egy egész fajt ki tud pusztítani néhány hónap alatt -, a kutatók mégis riasztónak tartják az arányt. Bár a gomba is hatással lehet a la selvai állatokra, a kutatók vizsgálata szerint azonban mégis valami más lehet a hanyatlás kiváltó oka. A hüllők egyedszáma - melyeket egyébiránt nem érint a gombás fertőzés - szintén zuhan, ami alátámasztja az egyik origót.
Kiderült, hogy két szalamandrafaj egyedszámában jelentős hanyatlás következett be, 1970 és 2005 között ezen fajnál 14,52 százalékos egyedszám-csökkenést mutattak ki évente. A békafajoknál hasonló a helyzet, volt olyan faj, ahol évente 13,49 százalékos volt a hanyatlás mértéke. A gyíkoknál hasonló állapotokat tártak fel, a csíkos avar szkink egyedszáma évente 10 százalékkal, a narancsfarkú gekkóé 8 százalékkal csökkent.
La Selvában a kutatók szerint az ok a klímaváltozás lehet. Az adatok azt mutatják, hogy a napi minimum hőmérséklet egyre nő, és egyre több a csapadékos napok száma a hetvenes-nyolcvanas évek óta. Ahogy a környezet egyre melegebb és nedvesebb lesz, kevesebb levél eshet le a fákról. Ezen avar azonban kulcsfontosságú a kétéltűek és a hüllők élőhelyei szempontjából, mivel menedéket, táplálékot - az avart lebontó rovarok - és életet adó nedvességet biztosítanak nekik.
Steven Whitfield a vizsgálat egyik társszerzője szerint a hanyatlást "a talajt elérő növényi szemét mennyiségének csökkenés okozza. A legtöbb itt élő faj a leveleket használja búvóhelyként, a levelek menedéket is nyújtanak, amikor az idő száraz és meleg. A fajok nagy része emellett a levelekkel táplálkozó rovarokat eszi meg, így ha ezek eltűnnek, eltűnik táplálékuk és menedékük is".
Az új vizsgálat azért is fontos, mivel azon első kutatások egyike, melyek a hosszú távú változásokat figyelték meg a békapopulációkban, így támpontot adtak a kutatóknak arra nézve, mit kellene legközelebb górcső alá venni. Ha a La Selvához hasonló hosszú távú adatok nem születnek más területeken is, a kutatók nem tudják megállapítani, hogy az itt megfigyelt fokozatos hanyatlás máshol is jellemző-e.
A kutatók amiatt aggódnak leginkább, hogy amennyiben fokozatos hanyatlás megy végbe, azt nem veszik majd észre a sokkal gyorsabb kihalásokat eredményező gombás megbetegedés miatt, melyet továbbra is a kétéltűek eltűnése elsődleges okának tartanak.
http://www.hirado.hu/cikk.php?id=199147
|