Indonézia őserdeinek helyét 2022-re gyakorlatilag teljesen elfoglalhatják a pálmafaültetvények, de Brazíliában sem lesz éppen rózsás a helyzet, ha a bioüzemanyagok terjedésének üteme növekedni fog.

A dél-amerikai és ázsiai államokat ezen túlmenően a földterületek koncentrációja is jellemezni fogja, aminek következtében a kisgazdaságok tulajdonosai tönkre mennek.

Mivel egyre többen térnek át a bioüzemanyagok alapjául szolgáló növények termesztésére, könnyen meglehet, hogy azokban az országokban, ahol eddig még biztosítani tudták a megfelelő mennyiségű élelmiszer helyi előállítását, tömeges éhínség üti fel a fejét.

Szerencsésebb esetben csak az élelmiszerárak növekednek meg ugrásszerűen, mivel egyre kevesebb élelmiszernövényt termelnek – kisebb jövedelmezősége miatt. Az év elején Mexikóban már zavargások törtek ki a megugró kukoricaárak miatt, amelyet az etanol előállításához használnak, és amely éppen emiatt a magasabb olajárak idején igencsak keresett cikké válik.

Ráadásul nemcsak az Európai Unió, hanem az Egyesült Államok is felismerte a bioüzemanyag előnyeit. Az amerikai kormányzat tervei szerint 2017-re az Egyesült Államok üzemanyagfelhasználásának egynegyedét bioüzemanyagokból kellene fedezni.

Sao Paulo-ban már tudják

Az ENSZ nemrégiben kiadott jelentésében nem véletlenül hívta fel a figyelmet az etanol és növényi olajokból készült bioüzemanyagok terjedésének veszélyeire. A biodiverzitás további csökkenése, éhínség, a vízkészletek elapadása és az esőerdők pusztulása mellett a „bioüzemanyagbáróknak” kiszolgáltatott lakosság is kárát láthatja a folyamatnak.

AZ ENSZ „Fenntartható bioenergia: útmutató a döntéshozók számára” címet viselő tanulmányából kiviláglik, hogy a bioüzemanyagok előállítása és használata csak jól átgondolt lépésekkel vezet pozitív eredményre.

Okos lépésként értékelik például Sao Paulo illetékeseinek döntését, akik előírták, hogy a környék cukornádtermesztő gazdái kötelesek a területek egy részét műveletlenül, természetes körülmények között hagyni.

A jelentés azt is megfogalmazza, hogy nem feltétlenül a közlekedés terén kellene használni a bioüzemanyagokat. A dokumentum arra ösztönzi a döntéshozókat, hogy a fűtési vagy energiatermelési (elsősorban áramtermelési) rendszerekben alkalmazzák azokat, mivel ott jóval hatékonyabban kihasználhatóak, mint a közlekedésben.

„Édes” üzemanyag

A Nature című szaklapban mindeközben kezelhető problémává szelídülnek a fenti nehézségek: az amerikai Wisconsin-Madison egyetem kutatócsoportja ugyanis viszonylag könnyű eljárás révén képes gyümölcscukorból bioüzemanyagot előállítani. Kísérletek már korábban is történtek ez irányban, ám az áttörést az hozta meg, hogy egy dimetilfuran nevű vegyületet állítottak elő, amely 40 százalékkal több energiát hordoz mint az etanol, kevésbé illékony és vízrezisztens, azaz nem okoz problémát, ha víz éri. James Dumesic, a Wisconsin-Madison egyetem kémiaprofesszora a Scientific American honlapjának nyilatkozva elmondta, hogy a dimetilfuran tulajdonságai az olajéhoz hasonlóak, így az kiváló üzemanyagként szolgálhat.

A vegyülettel kapcsolatban egyetlen dolog maradt hátra: annak környezetre gyakorolt hatását még fel kell mérni, jelenleg ugyanis nem rendelkeznek ezzel kapcsolatos információkkal. Amennyiben azonban kiderül, hogy az nem károsítja a környezetet, úgy könnyen lehet, hogy a természetben igen sok helyütt megtalálható gyümölcscukor lesz az új évezred alapvető üzemanyaga.

Nagy-Britanniában ezzel egyidőben azzal kísérleteznek, hogy fából, gyomnövényekből, sőt műanyag zacskókból, azaz hulladékból miként állítható elő megfelelő bioüzemanyag. A BBC riportja szerint a kutatások előrehaladott állapotban vannak, a problémát ez esetben viszont az új előállítóüzemek felállítása jelenti: ennek költsége ugyanis tízszer annyi, mint egy „hagyományos” bioüzemanyagelőállító gyár felépítése.

http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&rov=3&id=9581&PHPSESSID=9fc117bf62e2a89efda15e86f2aa10db