Augusztus második hetében egy ugartyúk (Burhinus oedicnemus) sétált be a sekély víz partján kihelyezett varsák egyikébe, feltehetőleg véletlenül. Ez a faj ugyanis nem víz közeli életmódot folytat, hanem köves, homokos nyílt területek lakója. Pár nappal a fogás előtt egy kiszikkadt tófenéken figyelték meg a 40 cm körüli, homokszínű, nagyfejű, sárgaszemű madarat.

A faj 1901 óta nem fordult elő a Kisalföldön, akkor Hegykő mellett költött. Az ugartyúk a Kiskunságban stabil fészkelő, kézre mégis ritkán kerül: a most meggyűrűzött fiatal egyed a 33. hazai gyűrűzött példány. A madár azóta nagyjából hetente kerül a madarászok szeme elé, legutóbb pénteken látták, nagy pólingok társaságában. Úgy tűnik, egy kicsit elidőzik a területen.

A másik érdekesség az augusztus 20-án fogott terekcankó (Xenus cinereus). A lile-alakúak közé tartozó madár nemcsak a Fertő-tó mellett, hanem egész Magyarországon rendkívül ritka átvonuló. Finnországban és Oroszországban, törpefüzes mocsarakban, kisebb szigeteken fészkel ez a 23 cm nagyságú, szürkeszínű, felfele hajló hosszú csőrű parti madár. Vonulási útvonala a Földközi-tengertől keletre húzódik, tehát Közép- és Nyugat-Európába csak kóborlói jutnak el. A Fertőn 3-5 megfigyelése volt az elmúlt húsz évben, kézre még soha nem került. A most fogott madár érdekessége, hogy lengyel gyűrű van rajta, a gyűrűzés időpontja még ismeretlen.

A Nyéki-szállás elárasztott területén 1992 óta minden évben augusztus és szeptember hónapokban, az őszi madárvonulás idején folyik vízimadár-gyűrűzés. Ez Magyarországon az egyetlen gyűrűzési projekt, amely kifejezetten e madarak fogását szolgálja. A madarakat erre a célra készített varsák segítségével fogják meg, majd gyűrűzés után szabadon engedik.

http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&rov=1&id=9971&PHPSESSID=392f7e7f16f4d35d5fe5e06f4b07de95