|
Az antilopoknál a nőstények a „hímcsábászok”
2007.12.01. 13:25
 Egy finn kutató megfigyelései szerint az afrikai topi antilopok közt nem a hímek versengenek a nőstények kegyeiért – mint általában az állatvilágban –, hanem fordítva, a nőstények harcolnak a hímekért.
A topi antilopok (Damaliscus lunatus) nőstényei évente csak egy napig fogamzóképesek. Ezen a napon viszont agresszívan üldözik a kívánatos hímeket, amelyek ész nélkül igyekeznek fedezéket keresni, sőt akár harcba is bocsátkoznak a felajzott tehenekkel, hogy visszaverjék a rohamokat.
A Current Biology szakfolyóiratban megjelent szélsőséges példa („túl sok nőstény, túl kevés idő”) az első részletesen dokumentált bizonyítéka annak, amit a tudósok a nemek harca megfordulásának hívnak az emlősök között. A helyzet amiatt alakul ki, hogy a nőstény topiknak csupán egyetlen napjuk van a sikeres párzásra, míg a hímeknek másfél hónap áll rendelkezésre a legjobb lehetőségek kiválasztására, mivel a nőstények ez alatt az idő alatt kissé eltérő időpontokban válnak fogamzóképessé. Ez valószínűleg az utódok védelme érdekében fejlődött ki így az evolúció folyamán.
„A borjak az első heteik/hónapjaik folyamán a legsebezhetőbbek. Ha valamennyien ugyanabban az időben jönnek világra, akkor a ragadozók a táplálékbőség miatt csak a sérülékeny utódok töredékét képesek elfogyasztani” – magyarázza a tanulmány szerzője, Jakob Bro-Jorgensen, a finnországi Jyvaskylai Egyetem kutatója.
A fogamzóképes napon a nőstények annyira izgalomba jönnek, hogy ténylegesen megtámadják a hímeket, ha azok visszautasítják őket egy másik partner kedvéért.
Bro-Jorgensen kilenc évig tanulmányozta az antilopok viselkedését a kenyai Masai Mara Nemzeti Parkban. 603 párzást figyelt meg, köztük olyanokat, amikor 26 kívánatos hímet összesen 98 szexuálisan túlfűtött nőstény keresett föl.
A kutató elmagyarázta, hogy az antilopok világában az a hím számít „kívánatosnak”, amely verekedéssel vagy más módon központi helyzetet harcol ki magának egy bevett párzóhelyen. Az ilyen domináns hímeket „lekek”-nek hívják. Bro-Jorgensen feltételezi, hogy a „központi lek hímek igen jó minőségű partnerek”.
Bro-Jorgensen azt állítja, hogy ez a fajta szexuális „szerepcsere” nem csak az antilopoknál figyelhető meg. Példaként saját fajunkat, az embert hozza fel.
„Az embereknél a nők vetélkedhetnek különösen sikeres és vonzó férfiakért, akik viszont lehetnek nagyon válogatósak.” Arra a következtetésre jut, hogy „mítosz az, miszerint a férfiak minden alkalmat megragadnak a közösülésre, és csupán a nők válogatósak.” A kutató továbbá úgy véli, a férfiak versenyzésre való hajlamát és a nők tartózkodását sem szabad az egyetlen kikerülhetetlen, biológiailag előre meghatározott viselkedésmintának tekinteni.
http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&rov=1&id=10592
|
