Az integetőrákok (Uca perplexa) hímjeinek egyik ollója jóval nagyobb, mint a másik. Ezzel a hatalmas ollóval hadonásznak, ha ígéretes „hölgy” tűnik föl a környéken. De nem mindig ugyanúgy integetnek. A kutatók elsőként mutatták ki állatoknál, hogy a jelzés típusát befolyásolja milyen messze van az az egyed, amelynek a figyelmét a fajtárs föl szeretné hívni magára.

Ha a másik rák messze van, akkor a hím lassan függőleges helyzetbe emeli ollóját, majd visszaejti oldalsó nyugvó helyzetébe. A tanulmány vezető szerzője, Martin How, az Ausztrál Nemzeti Egyetem látáskutatója szerint ezzel azt üzeni: hahó, itt van egy hím integetőrák. Ha a nőstény közelebb jön, akkor a hím megváltoztatja a jelzéseket.

Ilyenkor kevésbé széles mozdulatokkal integet, viszont lábait kinyújtva fölemeli a testét a talajról. How szerint ezzel a rákok igyekeznek legelőnyösebb módon bemutatni a méretüket, és meggyőzni a nőstényeket, igazi egészséges „macsók”, akikkel érdemes utódokat nemzeni.

Az integetőrákok két összetett szeme egy-egy hosszú, függőleges nyélen ül a test szintje fölött mozdíthatatlanul. Vizuális világuk két részre egyszerűsödik: amit a horizont felett látnak, és amit alatta. Mivel a rákok a horizont felett látott dolgokat a ragadozókkal – például madarakkal – kapcsolják össze, a nőstények időnként összekeverik a hímek integetését valamilyen éhes veszélyforrás mozgásával.

Ez még kapóra is jöhet a hímek számára, mondja How, mert a nőstények a ragadozókra úgy reagálnak, hogy megdermednek és figyelmüket a „fenyegetésre” – jelen esetben a pózoló hímre – irányítják. Néha azonban nem válik be a csel, és a nőstények inkább menekülőre fogják a dolgot.

Egy másik kutató szerint a szélesebb integetés lehetővé teszi a nőstények számára, hogy válasszanak a hímek közül, míg a nőstény közelségében mutatott kevésbé erőteljes integetés arra szolgál, hogy becsábítsa őt a hím iszapba ásott üregébe.

http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&rov=1&id=10780&PHPSESSID=8c678e15d4bffa8b5645157e92ec318c