|
Borostyánba zárt tollak a dinoszauruszok korából
2008.03.14. 08:18
 Hét, tökéletesen megőrződött, borostyánkőbe zárt tollra bukkantak Nyugat-Franciaországban. A dinoszauruszok korából származó lelet fényt derít a toll evolúciójának egy kritikus szakaszára.
A százmillió éves tollak ötvözik a néhány két lábon járó dinoszauruszon (teropodán) talált tollszerű fonalak, valamint a mai madártollak tulajdonságait. Ez azt jelenti, hogy az ősmaradványok kitölthetnek egy kulcsfontosságú hézagot annak a rejtvénynek a megoldásában, miként alakultak ki a dinoszauruszokból a madarak.
A lelet egyértelmű példája a primitív, szálszerű tollazat és a modern toll közötti átmenetnek, állítja a kutatócsoport egyik tagja, Didier Néraudeau, a Rennes-i Egyetem kutatója.
A kutatók nem tudják egyértelműen eldönteni, hogy a tollak dinoszaurusztól vagy madártól származnak-e. A kutatás vezetője, Vincent Perrichot, a berlini Természettudományi Múzeum munkatársa azonban elmondta a hírügynökségeknek, hogy közvetlenül a borostyánt tartalmazó kőzetréteg fölötti kőzetből előkerültek két, tollasnak gondolt dinoszauruszcsalád képviselőinek a fogai. „Teljesen hihetőnek tűnik, hogy a tollak inkább egy dinoszaurusztól és nem egy madártól származnak” – jelentette ki Perrichot.
A Rennes-i Egyetem paleontológusai még 2000-ben találtak rá a borostyánba zárt apró tollakra egy francia kőbányában. A tollak központi szára (rachis) ősi jellegű, és leginkább a pehelytollakéhoz hasonlít. A tollak ágai azonban alapjuknál teljesen összenőttek, és – a mai pehelytollakhoz hasonlóan – hiányoznak róluk a szálakat összetartó horgok. A mai madarak nem tudnának repülni ilyen tollakkal.
Először hőszigeteltek, aztán a repülést szolgálták a tollak
A Proceedings of the Royal Society B folyóiratban megjelent tanulmány azt sugallja, hogy az ősi tollak először az állandó testhőmérsékletű, röpképtelen dinoszauruszoknál alakultak ki, így olyan hőszigetelőként működtek, mint a mai pehelytollak. A tollak később, az evolúció folyamán azután átalakultak, hogy a repülést szolgálják. A tudósok véleménye azonban megoszlik arról, hogy a madarak közvetlen ősei a falakó, sikló dinoszauruszok voltak-e, vagy olyan szárazföldi dínók, amelyek nagy sebességgel futottak és végül fölemelkedtek a földről.
Bárhogy is legyen, a borostyánba zárt tollak első ízben mutatják meg az átmentet a pehelytollszerű szálaktól az aerodinamikus, lapos tollak felé, amelyek lehetővé tették a repülést.
Ezt a legfontosabb lépés a tollak evolúciójában feltételezték az evolúciós elméletek, de eddig még sosem figyelhették meg sem modern, sem fosszilis tollakon – nyilatkozta a nemzetközi hírügynökségeknek Perrichot.
Néraudeau még azt is hozzáfűzte, hogy ez a hiányzó láncszem ütőkártya lehet a kreacionistákkal és másokkal szembeni vitában, akik tagadják a teropoda–madár leszármazási vonalat, és azt állítják, a teropodák tollai és a madártollak eltérő eredetűek.
Egy kanadai ősmadár-szakértő, Nick Longrich szerint az állat, amelyből a tollak származnak nem átmeneti forma a dinoszauruszok és a madarak között, de megőrizhetett egy átmeneti képletet (a tollak formájában). Még az is elképzelhető, hogy a tollak leegyszerűsödött szerkezete nem is annyira ősi jellegükből fakad. A mai röpképtelen madarak tolla, például a struccé vagy az emué rendkívül leegyszerűsödött, mégsem ősi.
Longrich úgy véli, több leletre van szükség a végleges következtetés levonásához, de szerencsére a tanulmány sokak figyelmét ráirányítja arra, érdemes dínótollakat keresni a borostyánkövekben.
http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&rov=1&id=11261&PHPSESSID=538f228487f60946f5a5500a21709efe
|
