A hazai nyúltenyésztés 1992-ben meghaladta az évi 35 ezer tonna élősúlyt, azaz a mintegy 13 millió állatot, míg a vágottnyúl-export 18 ezer tonnát, 68 millió dollárt tett ki. „Akkoriban a magyar nyúlhús a fő piacának számító Olaszországban az ottani fogyasztás egytizedét tette ki a magyar árú, sőt a milánói nagybani húspiacon külön jegyzése volt a magyar nyúlhúsnak” – mondta lapunknak Perjés László, a Nyúl Terméktanács elnökségi tagja.

A kilencvenes években a hazai mezőgazdaságban végbement szerkezetváltás következményei a nyúltenyésztést is érintették. Hasonlóan más állattenyésztési ágazatokhoz – sertés, szarvasmarha – ennek az ágazatnak a kibocsátása is drasztikusan csökkent. Ennek következményeként két év múlva, 1994-re a felvásárolt élő nyúl mennyisége a két évvel korábbinak kevesebb mint felére, mintegy tizenhatezer tonnára mérséklődött.

A vágott nyúl kivitele is drasztikusan, nyolcezer tonnára, harmincmillió dollárra zsugorodott. A következő évek sem hoztak javulást, kedvező változást csak az uniós csatlakozás éve, 2004 hozott. Akkor az élő nyúl felvásárlása meghaladta a 12 ezer tonnát, míg az export az 5200 tonnát, ami 6,4 mil­liárd forintot jelentett. Azóta a mennyiségek nem változtak, az elmúlt öt évben úgy tűnik, hogy a magyar nyúltenyésztés beállt egy állandó mennyiségre.

Az elmúlt húsz évben jelentősen csökkent a nyúlfeldolgozó üzemek száma. Két évtizede még kilenc vágóhíd működött Magyarországon, ma már csak a svájci tulajdonú lajosmizsei Olívia Kft. és az olasz tulajdonban lévő, de magyar termelői konzorcium által bérelt és üzemeltetett bajai Bácska Zrt. nyúlfeldolgozó üzeme működik. Gyökeresen megváltozott a termelői kör szerkezete is.

Az 1990-es évek elejéig több tízezer kistermelő foglalkozott nyúltartással, zömük termelőszövetkezeti, állami gazdasági vagy áfész integrációban. A garantált felvásárlás termelési és értékesítési biztonságot nyújtott számukra. A 2000-es évek elejére a vállalkozói telepek váltak a termelés meghatározóivá. Mára a kistermelői, háztáji nyúl volumene évente egymillió állat körüli szintre süllyedt, s a termelés háromnegyede a száz anyaállat fölötti létszámú telepeken folyik.

A Nyúl Terméktanácsnak negyven-ötven nagyobb vállalkozás a tagja, amelyek összességében százezer anyanyúllal vesznek részt a tenyésztésben. Sok egyéb tényező mellett a fő ok, amiért nem vált szélesebbé e termelői kör, az a rendkívül nagy fajlagos beruházási költség.

Az elmúlt tizenöt évben átalakult az export árualap szerkezete, és jelentősen változott az exportpiacok összetétele is. A kilencvenes évek elejéig a nyulak 90-95 százaléka feldolgozatlanul került a külpiacra, mintegy kilencven százalékban Olaszországba. Most a csaknem hatezer tonnás magyar áru teljes egészében vágottan, daraboltan, esetenként kicsontozottan kerül külföldre.

Az olasz piac mára valamelyest veszített jelentőségéből, és a teljes magyar nyúlexportnak már csak fele kerül az olaszországi boltok polcaira. A megtermelt áru növekvő hányada egyéb piacokon talál vevőre. A magyar export egyharmada Svájcba, 15 százaléka Németországba, míg a fennmaradó öt százalék Franciaországba, Belgiumba és egyéb államokba irányul. A legutóbbi négy-öt évben új piacként megjelent a hazai vásárlói kör is. 2005 óta a magyar piacon mintegy kétszáz tonna nyúlhúst vásárolnak fel.

Új kihívás előtt az ágazat termelői

A nyúlágazat szereplőinek a következő néhány év kedvező lehetőségeket hozhat. A nyúlhús mint az egyik legegészségesebb húsféle a jómódú nyugat-európai fogyasztók körében továbbra is népszerű és keresett cikk. Várhatóan nő a hazai néhány dekagrammos egy főre vetített éves nyúlhúsfogyasztás is, amely mindössze két-három százaléka az olasz, spanyol, francia egy-két kilogrammos fogyasztásnak. Ezt segítheti a mediterrán konyhák divatjának hazai terjedése is.

A hazai termelői kör előtt álló egyik legnagyobb kihívás, hogy jelentősen növelje hatékonyságát, versenyképességét. Az egyik legnagyobb tennivaló a fajlagos takarmány felhasználásának érdemi, érzékelhető mértékű csökkentése. A hazai átlag ma négy kilogramm/egy kilogramm élősúly gyarapodás körül van, míg a nyugat-európai ennél kisebb, 3,7 kilogramm körüli. Miután a termelési költség háromnegyede a takarmány, így néhány százalékos javulás is mérhető hasznot eredményez.

Gondot okoz az ágazatnak, hogy a kormányzat 2004-ben megvonta a feldolgozóüzemek támogatását, amit a veszélyes hulladék megsemmisítéséhez, a vágóhídi húsvizsgálathoz, az állatorvosi igazgatási költségekhez és a tenyésznyúl-beállításhoz vehettek igénybe. Ez az intézkedés mintegy kétszázmillió forintos költségnövekedést okozott az üzemeknek.

Ugyan a veszélyeshulladék-megsemmisítési támogatás egy-két éve újra él, ám a legnagyobb összeget a tenyésznyúl-beállításhoz igénybe vehető támogatás tette ki, amelynek elvétele a legérzékenyebben érintette a gazdákat. A terméktanács szerint a nyúlágazat piaci lehetőségei középtávon biztatónak látszanak, de e kínálkozó lehetőségeket csak a versenyképesség, a hatékonyság jelentős növelésével használhatják ki az ágazat szereplői.

Lejárató kampány, óriási veszteségek

Nem sokkal 2007 húsvétja után „robbant a bomba” az ágazatban. A német és az osztrák közszolgálati televíziókban és egyéb médiumokban a Négy Mancs Állatvédő Alapítvány rosszindulatú és alapvetően hamis beállítottságú kampányt indított, azért, hogy a magyar nyúltartást az általános európai technológia mellett ellehetetlenítse, és a magyar nyúlexportot lejárassa.

A filmfelvételek állítólag egy dabasi nyúlfarmon készültek, ahol borzalmas körülmények között nevelt állatokat mutattak be. Később az országos állatvédelmi főfelügyelő vizsgálata után kiderült, hogy a bemutatott módon és technológiával nem is tartanak ott nyulakat. Ennek ellenére a lejárató kampány hatására szinte az összes német szupermarketlánc kilistázta a nyúlhúst, függetlenül annak származási országától. Két éve április és augusztus között az amúgy is lanyha nyári keresletben Németországba nem lehetett eladni a magyar nyúlhúst, hisz az importőrök nem vállalták fel a valóban rendkívüli rizikót.

Hosszas tárgyalások, hazai telepek külön német cégek általi auditálása, rengeteg anyagi és szellemi ráfordítás kellett ahhoz, hogy négy hónap után újra megindulhattak a szállítások. A háttérben egyértelműen a piaci verseny állt. Az unióban is válság van, nyilvánvalóan érdekük a német piac szereplőinek, hogy a hazánkból érkező exportot kiszorítsák. Másrészt feltűnő volt, hogy rögtön lekerültek a Négy Mancs feketelistájáról azok az állattartók, amelyeket egy bizonyos német állat-egészségügyi auditáló cég minősített.

A magyar nyúlágazatot óvatos becslés szerint is százmillió forintos nagyságrendű kár érte a Négy Mancs kampánya miatt. Több vállalkozás likviditási nehézségek közé került, s mindezek miatt beszüntette a tevékenységét. Az előzetes számítások szerinti 2007-es kilogrammonkénti 320 forint körüli vágóhídi átvételi átlagár csak a valóban leghatékonyabban termelő gazdaságoknak nem okozott jelentős veszteséget, különösen az év elejéhez képest az őszre harminc-negyven százalékkal megemelkedett takarmányárak miatt. Az élő nyúl kilogrammonkénti felvásárlási ára 380-390 forint, míg a tenyésztők önköltségi ára az üzem mérettől és a felhasznált takarmány minőségétől függően 300-350 forint között ingadozik.

http://www.magyarhirlap.hu/agrarium/harmadara_zsugorodott_a_nyulpiac.html

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés