Az óriáscég sötét múltját Marie-Monique Robin tárta fel a „Monsanto szerint a világ” című könyvében és a múlt a hazánkban is bemutatott, azonos című dokumentumfilmjében.

A Monsanto ma a világ legnagyobb vetőmaggyártó vége, egyike a növényvédő piacot uraló multik zártkörű csoportjának. Mielőtt a cég az ezredforduló környékén a biotechnológa felé fordult, vegyipari óriásvállaltként irdatlam mennyiségű mérget termelt a világnak. Többek között a PCB elnevezésű ipari segédanyagot, valamint a vietnámi háborúban használt, magas dioxintartalmú Agent Orange-ot.

A cég bár tudta, hogy termékei rákkeltők, nem tett semmit a kockázat csökkentésére, viszont annál nagyobb ügybuzgalommal rejtegette a rejtegetni valót, ugyanis megbízott laboratóriuma segítségével hamis kutatási adatokat közölt.

A PCB-história és a vietnámi veteránok kártérítési perei nem tettek jót a cég hírének. Csak az új csodafegyver, a Roundup – a glifozát alapú gyomirtó – bevezetése rángatta ki a slamasztikából. A Monsanto büszkén hirdette, hogy a Roundup környezetbarát, „biológiailag száz százalékig lebomló”, totális gyomirtó. Reklámjában egy apuka sortban és szandálban irtotta a gyomokat, miközben a gyerekek a kertben játszottak.

Csakhogy nagyon hamar kiderült, hogy Amerika új, kedvenc gyomirtója korántsem olyan ártalmatlan, mint azt a Monsanto sugallta. 1991-ben újabb botrány robbant ki, amely szerint a szer maradványértékeinek vizsgálatával megbízott Craven laboratóriumban meghamisították a kutatási eredményeket. Nemsokára az is nyilvánvalóvá vált: a Monsanto saját felméréseiből tudta, hogy a biológiai lebomlás 28 nap után csupán a felhasznált mennyiség 2%-át érinti, mégis az ellenkezőjét állította.

Bár a glifozátalapú gyomirtók az ENSZ Egészségügyi Világszervezete, az Európai Unió és az USA környezetvédelmi szervezetei szerint nem okoznak egészségügyi problémát, egyre több tudományos kutatás pedzegeti a Roundup és a rák közötti kapcsolatot. A kanadai Saskatchewan Egyetem felmérése szerint azok, akik évente két napnál tovább vannak kitéve a glifozátnak, kétszer gyakrabban betegszenek meg a nyirokrendszert érintő rákos megbetegedésben (non-Hodgkin limfómában), mint azok, akik nem kerültek kapcsolatba a vegyszerrel. Más vizsgálatok plazmasejt-betegséggel, vetéléssel, koraszüléssel és magzatfejlődési rendellenességekkel hozták összefüggésbe a glifozát alapú gyomirtót.

Valóban ilyen veszélyes lenne a hazánkban is használt gyomírtó? Simon Geregely, a Levegő munkacsoport környezetkémikus szakembere állítja: a Roundup nem tartozik a legkárosabb szerek közé, ám a glüfozát rezisztencia miatt is terjedő, valószínűleg rákkeltő 2,4-D annál inkább. Persze általánosságban elmondható, hogy minden növényvédő szer méreg, hiszen éppen az a célja hogy megöljön bizonyos organizmusokat – teszi hozzá.

A Monsantoval kapcsolatos botrányok arra hívják fel a figyelmet: hogyan kerülhette el az engedélyezők figyelmét a kemikáliák veszélyes volta? Marie-Moinique Robin írónő és a film forgatókönyvírója szerint a Monsantonak az engedélyező szervezetek számára nyújtott adományai szerepet játszhattak abban, hogy a hatóságok olykor behunyták a szemüket. Másrészt az engedélyezési eljárások alapja a gyártók által készített tanulmányok, a cégeknek pedig nyilvánvalóan nem áll érdekében, hogy a milliárdos költségekkel kifejlesztett termékeikről kiderüljön: többet áranak, mint használnak.

Az október 2.-án megjelenő Szabad Földben annak járunk utána, hogyan működik nálunk a növényvédő szerek engedélyezése, mennyire játszható ki a rendszer, manipulálhatóak-e a kutatási eredmények, kell-e tartanunk a veszélyes vegyszerektől.






Forrás: Szabadföld.hu

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés