A hatvanas évek tartási és fogyasztási mélypontjáról jócskán elmozdult ugyan a szürkemarha-állomány, de azt a színvonalat valószínűleg már sosem éri el, mint amikor néhány száz évvel ezelőtt húsa keresett és kedvelt árucikk volt minden jelentősebb euró­pai nagyváro­sban. Mára a külföldi kereslet minimálisra csökkent, és itthon sincs olyan bolthálózat, amely az őshonosként számon tartott állat húsát forgalmazná. A szürkemarha-húst földrajzi árujelzés védi, hamisnak bizonyult a hír, hogy az olaszok jegyeztették volna be.

Nem is olyan régen döbbenten hallhattuk a hírt, miszerint az őshonos magyar állatként számon tartott szürke marhát az olaszok levédették. Az információ azonban téves volt. „Szó sincs róla, hogy a magyar szürke marhát jegyeztették volna be Olaszországban” – mondta Bodó Imre professzor, a Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesületének (MSZTE) elnöke. A szakember felidézte, hogy az olasz tenyésztők egy, a magyar szürkére csak színében emlékeztető, Razza podolica nevű fajtát szerettek volna őshonos olaszként bejegyeztetni az ottani szakminisztériumon keresztül. Az Európai Unió nem engedélyezi állatfajták levédetését, ezért most Razza húsának bejegyeztetése van napirenden Olaszországban. A lényeg mindenesetre az, hogy a magyar szürkének semmi köze az egészhez, azaz nem „nyúlták le” az itáliai tenyésztők.

Nem is lehet ez másképp, hiszen a szürke marha az Alföld, illetve a magyar puszta egyik jellegzetessége, amely impozáns, őserőt sugalló megjelenésével világszerte ismert. „A magyar szürke marha húsa most már több mint öt éve áll az úgynevezett földrajzi áruvédjegy oltalma alatt” – magyarázta az MSZTE elnöke. Az egyesületnek a szürke marhára vonatkozó korábbi kérelmezése szerint a „termék kizárólagos földrajzi kötődése közismert és egyértelmű”. Továbbá hazánknak „mind kulturális, mind gazdaságtörténeté­ben fontos szerepet töltött és tölt be a szürkemarha-hús előállítása”. A kérelmezett földrajzi árujelző egész Magyarországot fedi le mint „földrajzi előállító térséget”, és egyben támogatja a fogyasztók helyes és pontos informálását a termék minőségéről. Utóbbi azért különösen fontos, mert ahogy a Magyar Hírlap is beszámolt róla, nemrég a szintén őshonos magyar állatként számon tartott mangalicát hamisították a japán piacon. Mivel a húsz éve megalakított egyesület tagja az összes hazai tenyésztő, a termék egyértelműen azonosítható és nyomon követhető, az árujelzés pedig megerősíti a fogyasztókat a termék minőségéről. A szürke marha húsa igazi csemegének számít. Nemcsak ízletes és finom, de a kizárólag legelőn tartott állatok húsa az egészséges táplálkozásnak megfelelően biohúsnak minősül, és mentes a kergemarha-kórtól is. Az állat alkalmas extenzív tartásra, így a gyep, a nádas és a művelés alól kivett mocsaras területeken is könnyen tenyészthető. Mivel ilyen területek többnyire nemzeti parkjaink területén maradtak meg, nem véletlen, hogy a védett részek gazdálkodásának egyik fontos eleme és turistalátványossága is a szürkemarha-gulya.

Mindeközben – a mangalicával szemben – a szürkemarha-húsnak nincs igazán felvevő piaca külföl­dön. Nálunk is inkább csak felső kategóriás éttermek kínálatában található meg, illetve egyes piacokon és kiskereskedőknél lehet belőle vásárolni. „A cél az lenne, hogy kiépüljön a szürkemarha-hús saját kisbolthálózata, mert e nélkül sajnos egy helyben topog az értékesítés” – mondja Boda Mihály, az egyik legnagyobb szürkemarha-állománnyal rendelkező Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Kht. gazdasági igazgatóhelyettese.

Annak ellenére, hogy élettani tulajdonságaiban kiváló fajtáról van szó, vágóállatként csupán 450-500 forintot adnak a szürke marha kiló­jáért, miközben hat-hétszáz forintot ér a normál szarvasmarha kilója.

Boda Mihály úgy tudja, ma mintegy hat-hétezer törzskönyvezett tehén legel a magyar pusztán, míg a borjakkal, üszőkkel, bikákkal és tinókkal együtt körülbelül húszezerre tehető az állomány nagysága. „Magyarországon olyan legelőterületek vannak, amelyeken remekül érzi magát a szürke marha. A tenyésztők felismerték, hogy azokon a nagy legelőkön, ahol egy tucat állat megél, akár hetven-nyolcvan állatot is tudnak tartani” – tette hozzá Bodó Imre, akinek nagy szerepe van az állomány „újraélesztésében”. Az ötvenes-hatvanas években a „génmegőrzés” oda vezetett, hogy alig kétszáz tehénre zsugorodott az állomány. Bodó Imre és társai ismerték fel annak fontosságát, hogy ne pusztán néhány egyedével hortobágyi látványosságként maradjon fent az utókornak.

Aszály végzett az állománnyal

A szürke marha eredetéről sok elmélet létezik. Mivel Feszty Árpád Ópusztaszeren kiállított körképén szürke marhákból álló ökörfogatot festett meg, sokáig tartotta magát az a 19. századi elképzelés, miszerint a szürke marha honfoglaló őseinkkel érkezett a Kárpát-medencébe. A sokféle elképzelés közül még most sem bizonyították minden kétséget kizáróan egyiket sem, és azt sem, hogy melyik évszázadban tenyésztették ki a fajtát. Valószínűnek tűnik, hogy a Kárpát-medence a helyszín, de például Kiszely István professzor A magyar nép őstörténete című munkájában azt írja: „A szakemberek között vitás volt a magyar szürke marha Kárpát-medencébe való jutása; Hankó Béla nézete szerint a honfoglalók hozták magukkal Belső-Ázsiából, hiszen az időszámításunk előtti kínai festményeken és szobrokon egyértelműen a magyar szürke marha őse látható, a mainál valamivel kisebb szarvval. Ebből nyilvánvaló, hogy háziasítása nem a Kárpát-medencében történt, amint ezt egyesek – elméletileg – kiagyalták, és nem a Kárpát-medence őshonos állata volt. Hogy kik hozták be a Kárpát-medencébe, a hunok, az avarok vagy a honfoglaló magyarok, az nem eldöntött; van, aki a kunokra is voksol.” Egy biztos: a magyar szürke marha húsával évszázadokon át látták el Európa nagyvárosait. Hazánk exportja a 14–15. század között évi hetven-nyolcvanezer darab lehetett. Feljegyezték, hogy egy éppen Nürnbergbe érkező nagy szürkemarha-csorda mentette meg a város lakosságát az éhínségtől. A nagyarányú szürkemarha-tenyésztésnek egy 1863-as aszály vetett véget: az állatok ezrével hullottak el. Ezután az állomány sosem érte el korábbi méretét.

http://www.magyarhirlap.hu/agrarium/tobb_mint_pusztai_latvanyossag.html

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés